Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)

41. kép. Bugolette, porcelánfogantyús, spirituszos útivasaló. M: 140-55-15-95,1 kg. Öntödei Múzeum akár főzni is lehetett rajta, normál állásba hozva pedig vasalásra volt alkalmas. A vasaló fogóját porcelánból vagy fából készítették. Az utóbbi esetben természetesen egy fémlemezzel kellett a lángtól védeni. Műszenes vasalók A kaminos megoldású szenes vasalók elterjedése ellenére sem szűnt meg a légszennyezés problémája, a fejlesztések ezért a 19. sz. végén a szén helyettesítő anyagaira koncentráltak. A helyettesítő anyagok legjellegzetesebb képviselője a speciális vasalóbrikett és a kátránnyal telített faszén volt, amelyekkel ugyan az említett célt nem érték el, de legalább kezelhetőbb anyagot használtak. A begyújtás kissé körülményes volt, mivel az égést előbb spirituszlánggal kellett beindítani, de ezt követően a műszenek képesek voltak akár tíz órán keresztül is izzásban maradni. A műszénnek az az előnye is megvolt, hogy a közönséges szenes vasalókban is használhatták. A műszenet úgy hirdették, hogy füst nélkül ég, szagtalan és egyenletes hőt biztosít, sőt a Dalli vasaló esetében kétszeres teljesítményt ígértek [21]. A műszenes kategóriába tartoznak azok az elsősorban útivasalónak szánt eszközök is, amelyeket „pasztillával" fűtöttek. A GB-50.890 sz. angol szabadalmi bejelentés szerinti útivasalóban a kb. 0 50x14 mm méretű kis pasztilla a vasalóalátétként is használt állvány tartójában állandóan égett, és fűtötte a felette elhelyezett vasalót. Az állvány alumíniumöntvény, így könnyű, ami fontos szempont egy útivasalónál. Kialakítása lehetővé teszi, hogy a vasaló az állvány lábai közé beilleszthető legyen, s a vasalótalpon akár egy edénykében vizet is melegíthet az utas. A spiritusz helyettesítésére kifejlesztett kisméretű pasztilla hőtartalma nagyobb volt, mint a hasonló tömegű spirituszé, és szilárd lévén, lényegesen praktikusabb volt. A megoldást a 20. század közepéig használták. Gázvasalók A 19. század közepétől elterjedt városi gázvilágítás kapcsán a gázenergia hamarosan megjelent a háztartásokban és ipari üzemekben is Teljesen logikus volt, hogy a gázt megpróbálták a vasalás energiaforrásaként is felhasználni. A gázvasaló konstrukciója értelemszerűen a spiritusszal fűtött vasalók felépítését követte. Az első gázvasalók öntöttvasból készültek, felülről, vagy hátulról vezették be a gázt, amely a belső térben elégett, s az égéstermék elöl, a két oldalon kialakított nyíláson át távozott. Bár ez a direkt fűtés a vasalón állandóan lógó cső miatt meglehetősen kényelmetlen volt, főleg mosodákban vagy nagyobb varrodákban szívesen használták. Hátrányos volt azonban abból a szempontból, hogy a vasalótestben lévő 42. kép. Műszén pasztillával fűtött útivasaló, GB. 50 809. szabadalom, 1922. Fuluse, Coopers & Sons, Sheffield. M:143-50-1693, 0,5 kg. Magángyűjtemény, ctg. 4400