Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)

ni, s a vasalót gyakran kellett félkézzel a test mellett lóbálni, hogy az izzó parázs a beáramló levegőtől felfrissüljön és több hőt adjon le. Ha a betétet melegítették föl a tűzben, vagy esetleg a tűzhely lapján, akkor ügyesen ezt kellett cserélgetni. Egy-egy ruhadarab vasalásához nagyon sokszor kellett a vasalót és a betétet megemelni, letenni, mozgatni. Közben sok veszélyforrás is adódott. A forró vasbetétet cserélgetés közben leejthették, a szenes vasaló szén-monoxid-mérgezést okozhatott, a gázzal és egyéb illó anyagokkal fűtött vasalók tűz- és robbanásveszélyesek voltak. Munka közben arra is ügyelni kellett, hogy a nem túl steril technológia miatt a ruha ne szennyeződjék. A vasalás tehát nagyon nehéz fizikai munka volt. Nem csoda, hogy az irodalomban és a képzőművészetben nem ábrázolták mindig idillikusnak. A vasalást a pokol hőségével is jellemezték. Matthias Quad „Der Kragensetzer" c. metszete 1589-ből a gallért vasaló embereket ördögként ábrázolja és az alábbi szöveggel kíséri: „Vom blasen dringt mir aus der schweis, So gern hett jch dz eisen heis" (A fújtatótól az izzadtság is kiver, Oly szívesen veszem, ha a vasaló tüzes). m -JFI Stjfcru hrtt w i\ 11 y cikr. *rt? mm m *^ 1 í X t-i ívűm Bír1. kép. Der Kragensetzer. M.Quad metszete, 1589. Germanisches Nationalmuseum, Nürnberg