Tóth György - Lengyelné Kiss Katalin: Régi vasalók (Öntödei múzeumi füzetek 12., 2003)

míg az európaiak általában csak az egyik felükön. Amerikában az Enterprice (Philadelphia), Európában a Schröder (Westfalia) cég gyártotta nagy mennyiségben. Az 1920-30-as évektől a csepeli WM gyár és a salgótarjáni HF cég is megvásárolta a licencet, s Magyarországon is gyártották ezt a típust. Fényesítővasalók A vasalók egyik speciális kialakítását jelentette a fényesítővasaló. A fényesítés mint technológia azt jelenti, hogy a vasalással az anyagnak nemcsak a sima, hanem fényes felületet is kell adni. Ezt úgy érhetjük el, hogy az átlagosnál nagyobb hőmérsékletre hevített vasalóval a felületet a szokásosnál nagyobb nyomásnak tesszük ki Mindenfajta vasalóval elérhető ez a hatás, sőt egyes esetekben káros is, pl. az anyagvastagodásoknál fellépő fényesedés, de mégis, a 19. században tömeges igényként merült fel, amikor bevezették a keményített kézelőket, gallérokat, ingmelleket és főkötőket, hogy csak a leggyakoribb termékeket említsük. Ezeknek a ruharészeknek a divat szerint keménynek és fényesnek kellett lenniük. Az anyagot ezért a vasalást megelőzően - sokszor titkos 27. kép. Tömör öntöttvas fényesítővasaló, Pillis L. Budapest jelzettel. 1920 körül készült. M: 152-71-40-115,2 kg. Magángyűjtemény, ctg. 4776 28. kép. Legömbölyített orrú, fényesítő tömörvasaló. Svéd gyártmány, 1880 körül öntötték. M: 125-80-20-96, 1,25 kg. Magángyűjtemény, N. T. receptek alapján kevert - keményítővel telítették, és a fényt a vasaló túlhevítésével érték el A keményítővel telített anyag kényes volt, mert a meleg vasaló éles pereme önmagában is nyomot hagyott. Ezért a fényesítő vasaló talpszéleit lekerekítették. Ez a változtatás bármely vasaló esetében lehetséges, de éppen a feladat gyakorisága miatt említjük ezen a helyen. A legtöbb fényesítő kivitellel a laposvasalóknál és az amerikai vasalóknál találkozunk.