Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

gyarországon. Öntöttvasból kezdték el készíteni az ágyúkat és ágyúgolyókat, majd rövidesen megjelentek az öntöttvas kályhák is. Kezdetben a formákat agyagból készítették, majd megjelentek a homokból készített formák. Öntvénygyártás nagyolvasztóból Az ipari méretűnek mondható vasolvasztás és vasöntvénygyártás története tehát a nyersvasgyártással kezdődik, s az első olvasztóberendezés maga a nagyolvasztó volt [5]. A nagyolvasztóban lejátszódó folyamatok azonban alapvetően különböznek a bucakemencékben lejátszódótól. A nagyolvasztóban indirekt redukció zajlik. Az intenzív fújtatás következtében elérhető nagyobb hőmérsékleten az érc megolvad, s a vas folyékony állapotba kerülve összegyűlik a kemence alján, a medencében, ahonnét időnként folyékony állapotban lecsapolható [6]. A Magyar Királyság első nagyolvasztóját 1657-ben, más forrás szerint 1651-ben Zrínyi Péter bán létesítette a horvátország-krajnai határ közelében fekvő Csabaron [7]. Ezt követően sorra építették a nagyolvasztókat a történelmi Magyarország délkeleti, keleti és északi részein a kedvező alapanyag-ellátási lehetőségek miatt oda települt vasművekben. Főként hadiipari termékeket (ágyúgolyót, ágyút, mozsarat) öntöttek közvetlenül a nagyolvasztókból, de gyártottak csövet, tűzhelylapot, konyhai edényt, kályhát, hidat és díszöntvényeket is. Legrégebbi kohórajzunk a Garam völgyében fekvő rhónici vasmű nagyolvasztóját ábrázolja a 18. század második felében [6]. A 2. ábrán bemutatott, klasszikusnak mondható bástyaszerű építmény majdnem négyzetes szelvényű külső falazatból és a belső olvasztótér falából áll. Magát az aknát az alapra támaszkodó, tűzálló kőből rakott főfalak képezik, a medencét viszont nagyméretű kövekből építették fel. A külső faltömböt faácsolattal fogták össze. Az olvasztótér végig téglalap keresztmetszetű. Rendkívül szűk medencéje felfelé erősen szűkülő aknához csatlakozik a tekintélyes méretű nyugvón keresztül. A kohó teljes magassága 9,5 m, az olvasztótéré 7,6 m, a rajz méretei alapján számított kohótérfogat 12 m

3 volt. Az öntvények gyártásakor tehát hosszú ideig a nagyolvasztóból nyert vasat öntötték formába. Az 1770-es években épített turjaremetei vasmű egyik nagyolvasztója pl. kimondottan „öntőkohó" volt, kiváló minőségű használati tárgyakat és díszöntvényeket öntöttek belőle. Ha-