Lengyel Károly: A kupolókemencés vasolvasztás története Magyarországon (Öntödei múzeumi füzetek 11., 2003)

forró széllel működik. A vaslemezből készült kemencetestet teljes hosszában - az adagolónyílástól a legalsó fúvókasíkig - szélköpeny vette körül. A szélköpenyen belül helyezték el a hőcserélő testeket, amelyeket a kemence palástjára rögzítettek. A szélvezeték a szélköpeny felső részéhez csatlakozott, a befúvott levegőt a köpenyben egy légterelő nyereg osztotta el egyenletesen. A levegő finom elosztását a szélharangban állíthatóan elhelyezett elosztólemez (un. diafragma) biztosította. A szélköpeny középső részén a köpenypalást három részből állt a radiátorok szerelhetősége céljából. A kemence érdekessége volt a közvetlenül a fenék felett elhelyezett két fenékfúvóka a begyújtás szabályozására. Ezeket az olvasztás beindulása után homokkal tömték el. Mint minden újdonságnak, a Király-féle kupolónak is voltak ellenzői, akik kihasználták az új konstrukció gyerekbetegségeit. Ennek ellenére több Király-féle kupoló épült a magyar öntödékben, amelyeket megelégedéssel használtak. A Király-féle konstrukció mellett természetesen más megoldásokat is kipróbáltak az öntödék. 1954-ben az Április 4. Gépgyárban épült kísérleti jelleggel egy különálló, hazai gázkoksszal fűtött, ellenáramú, csöves léghevítő a 800 mm átmérőjű kupolókemencékhez. Az ötlet a Vasipari Kutató Intézet (VASKÚT) szakembereitől származott, a terveket a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Intézete (KGMTI) szakemberei készítették [21, 22]. A10. ábrán bemutatott kalorifer síkrostélyán tüzelték el a gázkokszot. A füstgáz egy keverőtérbe áramlott, ahol a hőmérsékletét kb. 900 °C-ra ál- 10

. ábra

. Kísérleti kalorifer az Április 4. lították be hideg levegő Gépgyárban