Mikus Károlyné: Képek a Csepel Vas-és Fémművek múltjából és jelenéből (Öntödei múzeumi füzetek 10., 2002)

varroda, tésztaüzem, mosoda, csempediszkont, alpinista cégközpont üzemel. Megtalálható itt egy pár túlélő ipari jellegű üzemtől kezdve minden egyéb egészen a marcipánkészítő üzemig [9]. A rendszerváltással több vállalat helyzete nagyon kedvezőtlenül alakult. Megindult a leépítési folyamat, nőtt az elbocsátás, romlott az életszínvonal. Több gyáregységben megkezdődött a privatizáció. Az ipari műemléképületek, műhelyek, melyek a maguk nemében ritkaságok és szépek; külföldi (pl. amerikai, német, angol, szingapúri stb.) befektetők tulajdonába kerültek, hazai tulajdonosok alig találhatók a gyártelepen. Tömegesen jöttek létre különböző kisvállalatok. 1995-ben megalakult a Csepeli Gyáriparosok Szövetsége, melyet főleg az új tulajdonosok hoztak létre [5]. A tulajdonosok száma már több mint száz, akik különböző üzemrészeket, épületeket béreltek, vagy meg is vásároltak. Az egyetlen hatalmas telken „önkormányzat" tehát működik. 2000ben 46 önálló helyrajzi számú telken 272 tulajdonost jegyeztek, és kb. 200 bérlőt. (Ezek a számok folyamatosan változnak.) A befektetők jó zónának tekintik az egykori ipari területet, ahol mintegy 600 vállalkozás üzemel.