Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

Az 1867. évi kiegyezést követő gazdasági fellendülés különösképpen a nagyipari fejlődésre hatott. Valóságos - ám meglehetősen rövid életű - gyáralapítási láz öntötte el a gazdaságot, s elsősorban az akkori húzóágazatnak tekinthető gépgyártás lehetőségei nőttek meg a gépi termelőeszköz-szükséglet nagyarányú növekedésével. Az addigi fejlődés eredményeképpen a műhelyekből, kisüzemekből - különösen a gépgyártásban - kinőtt gyárosok tőkeereje azonban a nagy fejlesztésekhez elégtelen volt, s az addigi egyéni vagy családi tulajdontól egyenes út vezetett a részvénytársasági formához. Valószínűleg az Oetl testvérek sem rendelkeztek már ekkorra a gyártelepük további bővítéséhez elegendő tőkével, sőt jelentős mértékig el is adósodtak. Amikor 1868-ban a vállalkozást egy - zömmel malomalapítókból, termény-nagykereskedőkből álló - konzorcium 225 ezer forintért megvásárolta, vételár címén mindössze 40 ezer forintot fizetett Oetléknek [6]. Az ekkor 400 ezer forint alaptőkével megalakult Oetl-féle Kasszagyár, Vas- és Fémöntöde Rt. folytatta a korábban megkezdett gyártelepi építkezéseket és beruházásokat, s a gyár továbbra is foglalkozott mindennemű lakatosmunkával, tűzbiztos szekrények gyártásával, gépalkatrészek előállításával és vasöntéssel. A lényegében a részvénytársaságba, a cégbe befektető részvényesek a korábbi tulajdonosok szakértelmére igényt tartottak, s Oetl Antal a műszaki, Oetl János pedig a kereskedelmi igazgató feladatait látta el [7]. 1871-ben a még az Oetl János cégénél elkezdett pénzszekrény gyártás darabszáma meghaladta a 6 ezret, s az öntöde is egyre komolyabb megrendeléseket kapott a nagy fővárosi építkezések kapcsán. A cég a trezorgyártó szakmunkásainak jelentős hányadát Bécsből szerződtette, a munkások létszáma - az öntödével együtt - száz körül lehetett. A kétkupolós öntöde a gépgyártással is foglalkozó vasöntőműhelyek kupolóinál - mivel itt önálló ága volt az üzemnek - jelentősen többet termelt. A korabeli önálló vasöntödék kemencéinek éves teljesítőképessége átlag 9-10 ezer mázsa volt, az Oetl-féle vasöntödében kb. évi 16-17 ezer mázsa vasat öntöttek és dolgoztak fel [8]. A részvénytársasági időszak első éveiben történt beruházások csak a telekhatáron belül történhettek, telekgyarapításra a főváros már nem adott engedélyt. Budapest legjelentősebb városrendezési terveiben már korábban is szereplő sugárút kiépítésének előmunkálatai 1870-ben kezdődtek, 1871-ben pedig megkezdődtek a kisajátítási egyezkedések. A gyártelek Kőműves utcai oldala beleesett a kiépítendő sugárútba, így a telep egy részének - végül egészének - lebontását írták elő a társaság-