Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

amelyek a meglévő berendezések felhasználásával nagy sorozatban és gazdaságosan gyárthatók, s amire hosszú távon lehet alapozni. így indult meg 1981-ben jelentős mennyiségben a győri Rába-gyár megrendelésére a tehergépkocsi-fékdobok öntése, de a vevők között szerepeltek a Volán-vállalatok és a Budapesti Közlekedési Vállalat is. 1981-ben még mindössze 17 500 darab fékdob készült az öntödében, 1985-ben már közel 41 ezer darab. A vállalat számára is stratégiai terméknek szánt fékdobokat azonban országszerte egyre több öntöde kezdte el gyártani, s esetenként olcsóbb áraikkal jelentős megrendeléseket vontak el. így tértek át 1983-ben a nyers mellett a megmunkált fékdobok évi 10-13 ezer darabos előállítására, 1985-ben 40 904 darab nyers és 13 049 darab megmunkált, összesen 53 953 darab fékdob készült a gyárban. Ez a nagyságrend még egyszer - ám most már utoljára - 4 ezer tonna fölé emelte az öntöde éves termelését. A fékdobgyártás a korábbiakhoz képest magasabb szintű technológiai és gyártási igényeket kívánt, s ennek érdekében is a több száz féle öntvény számát jelentősen lecsökkentették, s a kis sorozatú és ráfizetéses termékeket igyekeztek megszüntetni. Az öntödei szerkezet az 1980as évek első felében fokozatosan átalakult. Az általában kisebb öntvények mellett 1984-től ismét állítottak elő nagy öntvényeket, s - mintegy felelevenítve az évszázados hagyományt - ismét készültek az öntödében díszöntvények: kis sorozatban öntöttvas kerti asztalok és székek, konzolok, de még sakk-készlet is. Mindent kétségessé tett azonban az 1980-as évek közepén az állandósuló melegüzemi szakemberhiány, a régi, nagy tapasztalatú öntödei munkások kiválása, s ez - az árbevétel rohamos csökkenése mellett - már érdemben veszélyeztette az egész öntödei tevékenységet. A vállalat egyre romló helyzete ekkor már nem tette lehetővé a korszerűsítést, a gyártás- és gyártmányfejlesztést, a hatékonyabb és gazdaságosabb termelést. Az előremenekülés, ám az inkább gyorsuló leépülés egyik nagy lépéseként 1985-ben felszámolásra került az ekkorra már korszerűtlenebb, a második világháború évei alatt épült öntöde. Öntősorát áttelepítették a jobb állapotú és akkor megmaradónak vélt I. számú öntödébe. A fékdobmegrendelések drasztikus csökkenése, majd elmaradása azonban csődbe vitte a vállalat ekkorra már igen korszerűtlen és egyre inkább leromlott állapotú öntödéjét, amely nem is kerülhette el sorsát. Az 1862. évi első Oetl-féle öntöde alapítását követő 125. évben, 1987-ben az utód Gábor Áron Gépgyár öntödéje végleg beszüntette a tevékenységét.