Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

Családi vállalkozásban 1862-1920 A rendkívül gyenge alapokról indult gyáriparunk az 1867-es kiegyezést megelőző, majd azt követő évtizedben egyre gyorsuló ütemben növekedett, s a kiépülő vasúthálózat a fejlődő gépgyártással együtt egy sor kapcsolódó iparág fejlődését segítette elő. A gyáripar, a kereskedelem és a pénzforgalom fellendülése erősen átalakította a lakosság addig erősen hagyományos összetételét, megnövelte a forgalmi és ipari központokká váló városok, közük is leginkább a világvárosi fejlődés útjára lépett főváros népességét. Az országszerte megindult nagyarányú építkezések, a vasszerkezetek alkalmazásának kiszélesedése, a közlekedés és a szállítás fejlődése, a mezőgazdasági és az egyéb élelmiszeripari gépgyártás fellendülése soha nem tapasztalt igényt támasztott a vas- és gépgyárak termékei iránt. Ebben a lendületes időszakban, annak is rögtön az elején tűnt fel az eredetileg budai Oetl család. Előbb az önálló, a céhből kivált mesterek útján jártak, mint az Oetl-fivérek apja, Oetl Fülöp pesti lakatosmester, majd a hozzá hasonlóan 1851-ben lakatosmesteri címet nyert és önálló műhelyt vitt legidősebb testvér - a vándoréveit már külhoni gépgyárakban töltött - Oetl János. Külföldön szerzett tapasztalatai alapján és a kortársainál jobban felszerelt műhelyében honosította meg Magyarországon a tűz és betörés ellen biztos szekrények gyártását. Az 1837-ben Budán született - és még 1859-ben is ott lakott - Oetl Antal ebben a műhelyben töltötte tanoncéveit, majd még további két esztendeig (1854-56) mint lakatossegéd dolgozott az egyre fejlődő pénzszekrénygyártó kisüzemben. Ismeretei további gyarapítása érdekében 1856-ban négy esztendeig tartó bel- és külföldi tanulmányútra indult. Kremnitz, Bécs, Rodenbach, Lipcse, Drezda és Berlin vasfeldolgozó és lakatosműhelyeiben az akkor legkorszerűbb módszerekkel és különösképpen a vasesztergályozással ismerkedett meg. Vándorútja utolsó állomása 1860-62-ben a fémfeldolgozás akkori központjának tartott Párizs volt, ahol a vasöntés mesterségét már azzal a szándékkal sajátította el, hogy hazatérte után a magyar fővárosban egy jól berendezett vasöntödét létesít. Öntőtanoncként elhelyezkedve megszerezte a szakmához szükséges ismereteket, majd rövid ideig öntősegédi minőségben dolgozott. 1862 őszén tért haza és megtakarított pénzével betársult János bátyja pénzszekrénygyártó üzemébe [1]. Az Oetl fivérek az akkoriban kimérésre került terézvárosi Árok (ma