Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története (Öntödei múzeumi füzetek 9., 2002)

többi üzemrész csak időlegesen és részlegesen működött. A teljes vállalati rezsivel megterhelt öntöde így egyre drágábban termelt, s minden erőfeszítés, s az 1923-ban végrehajtott többszöri társasági tőkeemelés ellenére sem tudták megakadályozni a vállalati eredményesség igen jelentős csökkenését. Ebben az évben a kétkupolós öntöde napi termelése egy vagonnyi (maximum kb. 10 tonnányi), havi produktuma átlag 110-120 tonnányi, míg éves termelése 1370 tonna volt. A legyártott öntvényből az igényeknek megfelelően havonta kb. 40-50 tonnát a műhelyek dolgoztak fel, a fennmaradó hányad nyers-, megmunkált, illetve béröntvény volt; kokillák a Rimamurányi Vasmű részére, csatornázási öntvények, lefolyó- és nyomócsövek, lámpaoszlopok, öntöttvaskályha-féleségek, különféle mezőgazdasági eszközök, de még szenes vasalók és sírkeresztek is szerepeltek a gyártmányjegyzékben [25]. A kidolgozott öntödefejlesztési program megvalósítása során a termelési kapacitást havi 350 tonnára szándékoztak növelni úgy, hogy a többi termelőrészleg rekonstrukciója eredményeként a gép- és vasszerkezeti műhelyek már havi 115 tonna megmunkált és szerelt öntvényt dolgozhattak volna fel. Az öntödei beruházás során a havi 70 tonnás gépformázó kapacitást 200-ra tervezték felemelni. Új kupolókemence építése nem szerepelt a programban, a termelésnövekedés nagyobbik hányadát a kiszolgáló és segédüzemi kapacitások nagymértékű növelésétől remélték. Mindezek elsődlegesen a termékváltás kulcsának tartott nagyívű kályhagyártási terveket voltak hivatottak szolgálni, továbbá az öntöttvasból készült ún. angol csőféleségek éves 600 tonnás remélt termelését. Az 1925-ben végrehajtott sikeres rekonstrukció eredményeként már a következő évben a megcélzott új termékek adták az öntödei termelés nagyobbik hányadát. A sikeres beruházás szinte egybeesett a termelés általános - ám rövid életű - fellendülésével, s így a vállalat az öntödei rekonstrukció termelésbővülésének kétszeres haszonélvezője lett. A közel megduplázódott kapacitásának is köszönhetően az öntöde 1926-ban lépte először át az éves 3000 tonnás határt, majd 1928-ban már a 4000-et is megközelítette. Közben a termékpaletta jelentősen korszerűsödött, s folyamatosan nőtt a nagyobb technológiai felkészültséget megkövetelő termékek részaránya is. A termékváltásra elsősorban azért volt szükség, mivel az ekkori építkezési technika már kevésbé igényelte az építési öntvényeket, a díszöntvényeket, de a vasszerkezetek alkalmazásában is jelentős változások történtek, s forgalmuk jelentősen lecsökkent. Ugyanekkor a vállalat növelte gépgyártási ágazata választékát, s a gépalapok