Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Előszó

Előszó E könyvecske kiadására abból az alkalomból vállalkoztunk, hogy 2001. október 2-án Mechwart Andrásra, a magyar gyáripar egyik legjelentősebb személyiségére emlékeztünk. Az emléknap apropóját az adta, hogy minél előbb szerettük volna a sok-sok értékes dokumentumot, eredeti fényképet, iratot és tárgyat a látogatóknak, s különösen a diákoknak bemutatni, amelyek tavaly kerültek múzeumunk gyűjteményébe. Az ajándék a budapesti Mechwart András Vasútközlekedési Szakközépiskola múzeumából érkezett. Itt példamutatóan ápolták a névadó emlékét, jó kapcsolatot alakítottak ki az utolsó Magyarországon élő Mechwart-leszármazottal, Mechwart Alizzal is. Ő - utódja nem lévén - a családi iratokat az iskola gondjaira, személyesen Farkas Attila tanár úrra bízta. Mivel az iskolát a 2001/2002 tanévtől összevonták a Kvassay Jenő Műszaki Szakközépiskolával, a gyűjtemény gondozója úgy ítélte meg, a kiállításnak a legjobb környezetet az a szakmúzeum biztosít, amit a Ganz-törzsgyári kéregkerék-öntödéből alakítottak ki, s amely falak között 1859-ben Mechwart magyarországi munkásságát elkezdte. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával sikerült az emlékszobát kialakítani. Köszönjük a MÉTE Malomipari Szakosztályának, a II. Kerületi Önkormányzatnak és a Kvassay iskolának, hogy segítettek az avatási ünnepséget megrendezni. így kerülhetett sor a Mechwart-síremléknél és a szobornál koszorúzásra, a KSH dísztermében tudományos előadásokra, az Öntödei Múzeumban az ünnepélyes megnyitóra. A kötet szerzője Pénzes István (sz. 1927, Bajmok) oki. gépészmérnök, technikatörténész. Egész életét malmászattal, malmok tervezésével töltötte. A GTE gondozásában megjelenő Műszaki Nagyjaink könyvsorozat főszerkesztője. A MTESZ Évfordulóink kiadványának szerkesztésében is részt vállal. 1990-től a Molnárok Lapja főszerkesztője. Szakmai-társadalmi tevékenységének elismerése, hogy a MÉTE örökös tagja. Mechwart munkásságáról harminc éve jelennek meg cikkei. Szisztematikusan gyűjtött kutatásainak eredményét ilyen átfogó tanulmányban először adja közre. Munkájáért minden műszaki szakember - dolgozzon akár gépészként, kohászként vagy a villamosiparban -, és a technikatörténészek nevében köszönetet mondok. További kutatásaihoz a régi bányász-kohász köszöntéssel kívánok Jó szerencsét! Lengyelné Kiss Katalin oki. kohómérnök, múzeumigazgató