Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Mechwart András elismerései és élő emlékezete

Mechwart András elismerései és élő emlékezete Mechwart András gyárfejlesztői tevékenységének, műszaki alkotásainak és emberi nagyságának méltatását még az életében többször kifejezték. Ezek egyike az 1884. december 7-én rendezett ünnepség, amellyel a Ganz-gyár szolgálatában végigdolgozott 25 esztendejét és egyben ünnepelt 50. születési évfordulóját köszöntötték. Az ünnepségen,... „a budai központi gyár II. emeletének fényesen díszített rajztermében" ... Mechwartnak nemcsak az igazgató- és felügyelőtanács, de a hivatalnokok és a munkások képviselői is kifejezték jókívánságaikat. Mechwart András tudományos elismerését leginkább a Magyar Tudományos Akadémia elsőként odaítélt Wahrmann-féle nagy aranyérme emeli ki (1896). E mellett tulajdonosa volt a III. osztályú vaskoronarendnek, a Ferenc József-rend középkeresztjének, továbbá az utóbbi kitüntetésrend lovagkeresztjének is. A külföld elismeréseit a porosz Sas-rend lovagja és belga rendjelei bizonyították. Ide sorolható Mechwart magyar nemessé emelése (1899), ezzel jogot kapott a belecskai előnév és címer használatára (30. ábra). Jellemző Mechwart András humanitására az, hogy szolgálati idejének 25. évfordulóján (1885-ben) a Ganz-gyár tisztviselőinek és mestereinek nyugdíjalapot létesített. Ez az alapítvány a XIX. század végére közel 1 millió forinttal rendelkezett. Mechwart András magyarországi munkásságának 40. évfordulóján, egyben nyugállományba vonulásakor, 1899. december 6-án, kiemelkedően nagy ünneplésben részesült [58, 61]. A gyári ünnepség után este a gyár munkásai fáklyás felvonulással üdvözölték az ünnepeltet. Az eseményről a korabeli sajtó címoldalon számolt be (31. ábra) [17, 63]. Mechwart András 70. születésnapján, 1904. december 4-én, ismét kifejezte háláját az ország. A Ganz-gyár tisztviselői Róna József művét, az ünnepeltet ábrázoló plakettet (32. ábra) adták át tiszteletük jeléül [8, 62, 74, 75]. Mechwart András nyugdíjas éveiben sem pihent, továbbra is a Ganz-gyár alelnökeként és mint műszaki főtanácsos tevékenykedett. Közvetlenül Mechwart halála (1907. június 14.) után [90] már javasolták egy méltó emlékmű felállítását. Az eszmét a Magyar Mérnök és Építész Egylet karolta fel. Különböző adományokból már 1910-ben összegyűlt a szobor felállításához szükséges pénz. A mű elkészítésével Stróbl Alajos szobrászművészt bízták meg. A mester Mechwart mellszobrát fehér márványból faragta ki. Az emlékmű három mellékalakja az idős és a fiatal munkás, továbbá a példaképre felmutató mérnök -