Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Mechwart András jelentősége

vasúti-kocsigyártó iparágunkat. Néhány szám kitűnően jellemzi a fejlődést. 1880-ban, a vagongyár megvételekor 24 tisztviselő és 150 munkás dolgozott az üzemben. 1913-ban viszont 5000 alkalmazottat foglalkoztatott a kocsigyár [91]. A gyár kocsiválasztéka minden igényt kielégített. Például 1890-ben közel húszféle vasúti kocsit gyártottak. Ezek között megtalálhatta a vevő a nyitott teherkocsitól a hálókocsiig az összes változatokat. Némi túlzással azt is mondhatjuk, Mechwart kétszer teremtette meg a magyar villamos ipart. Wahrtnann Mór vezérigazgató ugyanis a villamos műhely kezdeti ráfizetésességét látva „halálra ítélte" és a megszüntetésére gondolt [**]. Mechwart tekintélye és kiállása mentette meg a kis műhelyt. Mindez akkor történt, amikor alig tízen foglalatoskodtak a műhelyben. Az eredmény, mint ismerjük, nem maradt el. Az első világháború előtti utolsó teljes békeévben 4000-en dolgoztak a gyárrészlegben. Mechwartnak hadi találmányai is voltak [2, 3, 6]. Ezek abból a korból származnak (1875-77), amikor a gyárat a hadi rendelések mentették meg a pusztulástól. A forgóeke feledésbe merült, nem lett olyan gyártmány, mint a hengerszék. Az egykori próbálkozások azonban azt bizonyították: érdemes és kifizetődő a földet alaposabban megművelni. Ami nem sikerült Mechwartnak, sikerülhet egy másik kor emberének, aki - az egykori tapasztalatokat felhasználva - már nagyobb eséllyel küzdhet a sikerért. „Kocsinak motorral való meghajtása" szabadalmáról (21) keveset tudunk. Sajnos, a gép további sorsát nem sikerült felkutatni. Mechwart vezetési módszere napjainkban is tanulságos. A munkásokban, a hivatalnokokban és a mérnökökben nem a munkaerejét áruba bocsátó egyént látta, hanem a munkatársakat kereste.