Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Mechwart műszaki alkotásai - Az oldható tengelykapcsoló

Az (A) és (B) tengelyvégekre szerelt tengelykapcsoló bármelyik fele szerelhető a meghajtógép felőli oldalra (26. ábra). A tengelykapcsoló (C) dobját el nem mozdulóan ékelték a tengelyre. A kapcsoló (D) felének ágyát ugyancsak szilárdan rögzítik. Azonban az (E) nyomóhüvely kar segítségével elmozdítható. A nyomóhüvellyel együtt mozog a (}) karrendszerre függesztett 2 db (F) súrlódófej is. Az utóbbiak ugyanis nem 180°osak, hanem középponti szögük kb. 100°. A nyomóhüvely befelé haladtában a súrlódó fejeket emeli, majd fokozatosan nekinyomja a hüvely belső falának. A súrlódás okozta erő a hajtott tengelyt fokozatosan forgatni kezdi. Tapasztalat szerint a tengelykapcsoló akkor működött jól, ha a (G) kar közel derékszöget zárt be a tengelyek síkjával. A dob agyába az (L) csapágyhüvelyt is elhelyezték, hogy így egy külső csapágy beépítését elkerüljék. A súrlódófejek - kopás után - a karrendszerrel és (S) csavar segítségével utánállíthatók. A belső csapágy az olajozóból kap olajat. A bemutatott tengelykapcsolónál nagy fordulatszám esetén a súrlódófejekben akkora centrifugális erő keletkezett, hogy az gátolta a kikapcsolódást. E hátrányon elmés szerkezettel segítettek (27. ábra). A bal oldali ábrán a súrlódó fejeket rugókkal kötötték össze. A rugókat annyira feszítették meg, amennyire a centrifugális erő legyőzése ezt megkívánta. A jobb oldali ábrán a rugókat súlyokkal helyettesítették. A súlyok tömegét a kívánt mértékben növelték vagy esetleg csökkentették.