Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001)

Ganz Ábrahám hengerei

Ganz Ábrahámot a malom üzembe helyezése után hamarosan első öntőmesterré tették meg. Vezetése alatt az öntőműhely rövid időn belül túlnőtt az eredeti keretein. Nemcsak géprészeket gyártottak, hanem sok olyan építészeti ékítményt, amelyek a rohamosan épülő városhoz nélkülözhetetlenek voltak. Az első iparműkiállításon bemutatott termékekért maga Kossuth Lajos is megdicsérte az öntödét. Az elismerések ellenére Ganz 1844 őszén hirtelen elhatározással felmondta a szolgálatát. Állítólag bérelszámolási sérelem érte. Sokkal valószínűbb azonban az, hogy elhatározásában az önállósodási törekvése döntött. Budán telket és házat vásárolt. 1845 áprilisában kezdte meg az önálló munkát (8. ábra). Rostélyok, csövek, rácsozatok és más hasonló öntvények alkották a megrendeléseit. Üzleti vállalkozásai rendre eredményesnek bizonyultak. Voltaképpen az 1850-es évekkel kezdődik a számunkra fontos időszak. Ganz ugyanis fölismerte: a fejlődéshez tömeggyártmányokra van szüksége. Figyelme a vasút felé fordult. Ekkoriban a használatban lévő vasúti kerekek két részből készültek, a kerékkülsőre kovácsolt acélabroncsot húztak. Ganz Ábrahám egyrészű kocsikerekek előállítására gondolt, mégpedig kéregöntéssel. Az eljárást szabadalmaztatta. Berlász Jenő [9] szerint a szabadalmat 1855-ben állították ki. E sorok írójának egy kézirat van birtokában, amelynek címe: „Ganz Ábrahám kéregöntésű szabadalmi kérelmére a királyi leirat", dátuma: 1857. június 15. Ganz Ábrahám három évre kapott szabadalmat, mégpedig arra, „hogy egy kémiai szer segítségével, egy különleges szerkesztés útján, vasúti kocsik részére rendkívül tartós és keménységű kéregöntésű kereket készít". A „kémiai szerről" Ganz Ábrahám iratai között a következő följegyzés maradt: „Hogy tökéletes keményöntvényt, úgynevezett kéregöntvényt kapjunk, főeszközül antimonium anyagot használunk. Ezt finomra őröljük, és festéket vagy masszát csinálunk belőle. Az öntvényforma borítófalát bekenjük [a masszával], majd megszárítjuk és a formát összerakjuk. Végül 100 fokra felhevítjük, és a folyékony vasat a formába öntjük. A merevedéskor azon a helyen, ahol az öntvényforma falát az említett anyaggal bekentük, üvegkeménységű kéreg keletkezik, amely aszerint, hogy a borítófalat vékonyabban vagy vastagabban kentük be 2,3 vagy 4 milliméter vastagságú lesz. Ezért az antimonium anyagot találtam legalkalmasabb eszköznek a tökéletesen jó kéregöntvény előállítására úgy, hogy ha bárki más csak a legcsekélyebb antimoniumot is alkalmazza, akkor az az én titkom, még ha az eljárás más módszer szerint történik is."