Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

Szívszakasztva Kong a dóm Gyászharangja Elhalón; Búsan kísér tompa kondulása Egy vándort az utolsó útjára. Az öntvény lehűlése hosszú folyamat; „míg lehűl a harang érce" lehet pihenni, játszani „csak a mester nem nyugodhat", hiszen nemsokára kiderül: mi lett az eredménye hosszadalmas, fáradságos munkájának. A költő az élet áldott, biztonságot adó rendjét dicséri, amelynek a jól végzett munka az alapja; a szorgalom és kitartás a legszebb polgári erények. A műhelyben kezdődik az öntvénytisztítás, a köpeny eltávolítása: Most a formát verjétek le, Betöltötte szerepét." Pöröly zúzza szét Agyag-köpenyét A harang feltámadása Hüvelyének pusztulása. Remélhetőleg nem siették el a dolgot és a fém kellően megszilárdult, különben kifolyhat a kéreg alól: A mester bölcsen szétdobatja A formát, ha itt az idő; De jaj, ha az érc lángpatakja Kiszabadulva tör elő! A forró fém kifolyása a minden féket félrevető, felszabaduló indulatokat idézi: a forradalmat, felkelést, lázadást. Ilyenkor a harang „csak békeszóra szentelt érce" az erőszakot hirdeti. De félre a rémképekkel, hiszen örömteli pillanat következik, elkészült a harang, teljes szépségében ragyog előttünk csillogó fémteste: Mint egy csillag, úgy ragyog, Amint kikelt hüvelyéből: