Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

Ő öntötte többek között Nagyhöflány (1772), Kópháza (1773,1942-ben már nem volt meg), Hidegség (1777), Sopron, Domonkos-templom (1777, 1942-ben már nem volt meg), Pest, Rókus-kápolna (1777, 1942ben már nem volt meg), Pacsa (1781), Hegykő (1784), Osli (1785), Nagygeresd ev. templom. „Merül, de el nem merül az ecclesia" felirattal (1788, két harang), Sopronkövesd (1791, 1942-ben már nem volt meg), Fertőmeggyes (1792), Sopron, Szt. Mihály-templom (1791, 1942ben már nem volt meg), Szilsárkány, (1793), Páli (1796, 1942-ben már nem volt meg), Jánosfa (1797), Tűrje (évszám nélkül) [10]. Az ő kezemunkája szolgál még ma is pl. a röjtökmuzsalyi római katolikus templom tornyában, ahol 42,5 cm átmérőjű koronás harangja az eredeti fajármon függ. Felirata: IESVS NAZARENVS REXIVDAEORUM IOHANN GEORG KOCHEL GOSS MICH IN OEDENBURG ANNO 1792 (9. kép). Patay adatai szerint Vas és Győr-Sopron megyében még kilenc Köchelharang van [12]. Köchel mester 1808 tavaszán halt meg. Élete végén már a bánfalvi születésű Mahr Ferencet bízta meg műhelye vezetésével, halálával ráhagyta a műhelyt. Mahr 10 évet töltött Köchelnél, majd 1795-ben elindult vándorútra. 1808-ban nős emberként megszerezte a polgárjogot. Köchel özvegye nagyon megbízott benne, házát és kertjét is átadta neki. Műhelye a francia háborúk alatt nehéz korszakot élt át (francia megszállás, infláció). Csatkai 1942-ben három harangját ismerte, de már ekkor sem volt meg egyik sem. Tehát amíg Pfistermeister és Köchel között nem volt termeléskiesés, itt láthatólag 13 év kiesett. Magánügyei is ziláltak lehettek, mert 1813-ban megindult a Köchel-örökség szétesése. A város is másik harangöntőről kívánt gondoskodni. Neubauer György Frigyes 1814-ben - harangöntő mesterként - telket vett a Kuruc-domb alján. Munkája nem ismeretes, hogy egyáltalán letelepedett-e, az sem. 1815-ben Rupprecht Antal komáromi mester jelentkezik a soproni elöljáróságnál, hogy elvállalná a harangöntést, majd novemberben Bécsből segédként Friedrich Christian Seltenhofer. Szívesen fogadják őket, de kikötik a mesterremek felmutatását. 1816. szeptember 16-án Seltenhofer (I.) Frigyes Keresztély már mint mester, ismét jelentkezik a remekkel. Ezt elfogadják, így ez a dátum tekinthető a Seltenhofer műhely, majd gyár üzemalapítás időpontjának. Seltenhofer a műhelyt azonban csak a polgárjog elnyerése után, 1817-ben nyithatta meg. Seltenhofer I. Frigyes Keresztély a szászországi Zittauban született 1789-ben. Atyja szintén harangöntő volt. 1817. szeptember 24-én fele-