Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

8. ábra. Pfistermeister II. Ferenc Antal 9. ábra. Köchel-harang (1792) öntötte a bánfalvi Karmelita-templom Röjtökmuzsalyon harangját 1855-ben harangja ma is szól Boba, Nemescsó és Kemenespálfa tornyaiban [12]. 1772-ben halt meg. Fia, Pfistermeister Ferenc Antal (1757-1806) atyja mesterségét tanulta ki. Ő Kőszegen 1785-ben kapta meg a polgárjogot és itt 1806-ban halt meg. Valószínűleg azért hagyta el Sopront, mert az atyai műhelybe idegen költözött. Fia, Pfistermeister II. Ferenc Antal (1805-1891) egyik szép harangja még ma is megtekinthető a sopron-bánfalvai Karmelita-templom tornyában (8. kép). Pfistermeister I. Ferenc Antal anyját Köchel János György vette feleségül (szül. Nürnbergben), aki 1772-ben szerezte meg a soproni polgárjogot és örökölte a fegyvertárosi tisztséget, amit azonban 1778-ban megszüntettek. A Bécsi Kapun kívüli telket 1777-ben megnagyobbította. Értett az ágyúöntéshez is, 1783-ban Sopron 4 ágyúját átöntötte 16 kisebb mozsárrá. Felesége 1775-ben halt meg, így a műhely teljes joggal az övé lett. Újra nősült a neves Kampel családból. Több mint három évtizedes munkássága alatt megőrizte a Pfistermeister-műhely jó hírét, mert vevőköre nem változott. Csatkai 1942-ben még 17 művét ismerte.