Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez (Öntödei múzeumi füzetek 7., 2001)

Fontos ugyanis, hogy meggyőződjünk róla, „a lágy a nyers keménnyel" (az ón a rézzel) megfelelően elvegyült-e. Az életben ugyanilyen fontos, hogy összeillő emberek találjanak egymásra: „szív a szívhez", s ha ez megtörténik, a harangszó vidáman hívogathat az esküvőre. Az öntödében még egy próbával ellenőrzik a fém minőségét a csapolás előtt: Jó! Kezdődjék hát az öntés, Szép a törés fénye, lásd! Az öntés előtt vett kis próbadarab töretének szemrevételezésével a gyakorlott mester következtetni tud az anyagszerkezetre: az aprószemcsés, homogén színű és fényű törésfelület zárványmentes, jó minőségű öntvényt ígér. Ha ilyen a minta, kezdődhet a csapolás és az öntés: a csapolónyílás szabaddá tétele, majd a kifolyó, vöröses színű fém beöntése az öntőtölcsérbe: Lökd ki a d

ugót! A rőt lé a nyakba árad, S utat zúgva tör magának. A rőtszínű, forró fémpatak a tűzvész képét idézi fel, amikor A toronyban sír a hang, Vészharang! A pusztulás, romhalmaz rémképe elől térjünk vissza az öntödébe, a forma megtöltéséhez: Lent a bronz a föld ölében, És megtelt a forma épp. A tűzvész helyett itt a fémkitörés (a forma falán áttörő izzó fém) veszélye fenyeget: Ha rossz az anyag S formánk szétszakad ? A földbe döngölt formáról a temetés, a halál rémlik fel, amikor