Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

mentikás, medaillonos díszítés. Az ókori ideál nyilatkozik meg a vasművesség formavilágában. Az antik görögök ékítményét idézi a hullámtarajsort ábrázoló formáció az ún. „futókutya"-motívum és a szimmetrikus stilizált pálmalevél, a palmetta. A stílust Franciaországban ahonnan elindult - az uralkodó után, XVI. Lajos- stílusnak nevezik. Jelesebb emlékei a párizsi École Militaire-, az Igazságügyi palota és a compiégne-i kastély kapuja. A német nyelvterületen az akkor hordott hajviselet alapján a copf stílus nevet kapja. Számottevő alkotásai többek között Obendorfban a Fugger-kastély parkkapuja, Amerdingben a Stauffenberg-kastély erkélyrácsa, Heidelbergben a Szentlélektemplom ajtózáradékrácsa. A francia ihletettségű alkotásokon a rokokó ellenében nem sodró lendületűén csapongó, hanem elegánsan ívelő, finom felületi megmunkálású, gyakran csigába pöndörödő gazdag és változatos indadísz kapja hazánkban a főszerepet. Ezek közé sorolható: a budavári prímási palota és a váli volt Ürményi-kastély erkélyrácsa, az Országház u. 5. kapualji lunettarácsa, mindhárom a 18. század utolsó évtizedéből. Német eredetre utal a levél- vagy füzérdísszel, medaillonnal, koszorúval, rozettával stb. ékített rács. Közülük magasan kiemelkedik a székesfehérvári volt Zichy-palota antikizáló formavilággal komponált erkélyrácsa (1781). A római arcélű babérleveles fejekkel díszített rács közvetve jeleníti meg a felvilágosodás korának ókori rajongását. A háború pusztításait túlélt vasműves emlékek már kevésbé tükrözik, inkább csak illusztrálják a klasszicizáló késő barokk kovácsművészetét. A magyar emlékanyagban vagy e korszak kuriózumnak tekintendő alkotása külön kiemelést érdemel. Ez a második világháborúban sú18. kép. Budavára, Bécsikapu tér 7. Ajtórács, 1810 k.