Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

használati tárgyai is az új formákra való ráhangolódási kvalitását bizonyítják. Horváth György az esztergomi Prímás Pince ajtajával és a dorogi második világháborús emlékmű mécstartójának az itáliai reneszánszkori szurokkoszorú-tar tó szarvalakú nyúlványaira emlékeztető elemekkel komponált műve érdemel említést. Takáts Zoltán kovácsolta a pécsi Művészeti Szakiskola kapualji kétszárnyú rácsajtaját. Szárnyainak kitárásakor az ívek látványa csúcsívso38. kép. Természeti formát követő folyosórács- ros motívummá formátanulmány, 1997 k. lódik, amivel a történelmi stílusok hagyományát éleszti fel. Karcag város részére tervezett városkapuja, valamint a budapesti Állatorvosi Egyetem könyvtárába a korábban eltűnt hatalmas koronacsillár pótlására készült alkotásai a múlt hangulati láttatását segítik. Szombathy Gábor műveibe több hagyományt integrál. A nádszálak sejtelmessé fújt sziluettjének áttekinthető szövedékével vagy göcsörtös faágak struktúrájával szerkesztett rácskorlátjaival a természet formáit jeleníti meg. Ajtókopogtatóit gyakran a fauna élővilágából vett ornamentikával komponálja. A művészi vasművességet művelők egy csoportja 1990-ben Magyarországi Kovácsmíves Céh néven a nemes múltú céhek mintájára, lazább keretekkel ugyan, de szervezetet alakított. Tagjai az ország különböző területéről verbuválódtak, célul tűzve ki a kovács kézműves hagyományok ápolását, a kézművesség szerepének erősítését, a szakmai és esztétikai hitelességű alkotómunkához szükséges feltételek megteremtésének segítését. Jóllehet alkotásaik fizikai és nem kevésbé szellemi erőfeszíté-