Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

34. kép. Pécs, a Magyar Külkereskedelmi Bank vaskapuja, 1991 E munkája napjaink művészi vasművességének iránymutató alkotásává válik. A további mesterek és alkotásaik ismertetését, de még felsorolásukat is kimeríthetetlen sokaságuk teszi lehetetlenné. A jelenkor vasművessége A mesterek egy része már a második világháború előtt kísérletet tesz arra, hogy az építészet nyomán együtt haladjon az idővel, kifejezze a fejlődést, s formába öntse a művészi vasművességnek egy újabb fázisát. Útkeresésükben a múlt tradicionális formáit megpróbálják korszerűbbnek látszó átfogalmazással „modernebb" köntösbe öltöztetni, csakhogy a történelmi stílusoknak mesterkéltségtől harsogó dísztelenítése veszedelmes tévedéseket szül, eredménye nem egyéb, mint esztétika híján szűkölködő korlátoltság. Az 1960-as évektől egy maroknyi, azonos szellemű vasműves, a múltba hanyatlott világ nyűgös tradíciójától szabadulni igyekezve, az avult hiedelmekkel szembeszállva és a modern építészeti formáktól ösztönözve, gyümölcsöző küzdelmet folytat a vasművesség megújhodásáért, a művészi kovácsolás új formavilágának megteremtéséért. Minden kornak megvan a maga eszménye, a művész a maga korát fejezi ki, ám munkáik egyben a maguk egyéniségéből született különféle irányzatok