Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

tiségnek esetleges kortévesztését sérelmezi, vagy az ellene szóló érveket vitatja, illetőleg helyességét latolgatja, a célszerűségre is gondoljon, ugyanis a korábbi korok vasműves munkája könnyítésére ha rendelkezésére áll e módszer, nyilvánvalóan felhasználta volna. A bérházak tömegénél a művészi kovácsolású szerkezeteket a gyári termékek szorítják ki, a kézműves alkotások iránti igény csökkenésével a műlakatos-képzés is háttérbe szorul. A két világháború között a mesterségek magas színvonalának tartására-biztosítására a kézművesipari irányítás az Országos Kézművesipari Tárlat keretében mesterversenyeket szervez. Ezen a szakma legkiválóbb mesterei versengenek az arany- vagy ezüstkoszorús mester címért, mint a pálya legmagasabb elismeréséért. A „mester" szó az alapos szakismeret, valamint a munkában a szükséges és hagyományossá vált pontosság és gondosság jelzője, a „koszorú" pedig a tudás csúcsának, a kiválóságnak a szimbóluma. Ezek a jelzők párosulnak a „koszorús mester" címben. Eképpen arany- vagy ezüstkoszorús mesterek csak a legkiemelkedőbbek lehettek. Az első koszorús versenyt 1925-ben rendezték, 1937-ig mindössze négy műlakatos érdemesült az aranykoszorús címre. Elsőként Forreider József (1870-1937 után) nyerte el, kiemelkedő műveivel már a szecesszió vasművességének tárgyalásakor foglalkoztunk. Másodikként 1928-ban Tiringer Ferenc (1875-1947) kapta a díjat. Jeles munkája Kecskeméten a ferences barátok templomkerítésébe épített, a régi mesterek formai és technikai módszereivel kovácsolt kapuja. 1932-ben Schima A. Bandi (1882-1959) győri mester hozta el társai elől a címet, megejtően szép vasfaragású feszülete a győr-nádorvárosi ev. templomban látható. Pompás alkotása továbbá a természet pontos megfigyeléséről tanúskodó, a hazai flórát bemutató két hatalmas füzérdísze. Végezetül Sima Sándor (18941968), a német rokokó vasművesség legigazibb interpretátora érdemesült e magas szakmai elismerésre. Művei közül elsősorban a budavári egykori Miklós-villa Dísz tér 6. sz. kapujának felülvilágító rácsa, a ciszterciek Villányi úti templomának vasmunkái, a székesfehérvári bazilika rommezején elhelyezett, a régi német vasfaragók bravúros technikai gyakorlatához mérhető színvonalú, az Árpád-házi szentek szobraival koronázott kapuja, az 1938. évi berlini Nemzetközi Kézműipari Kiállításon I. díjat nyert állatkörös óraszámlapja, a pécsi pálos templom keresztelő kápolnájának elzáró rácsa jelentős. Más mesterek munkássága sem lebecsülendő és nevük, valamint alkotásaik némi szelektálásával felsorolásra érdemesek. Bieber Károly (1893-1992) Munkácsy-díjjal is elismert mesternek a városligeti épület-