Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)
Ebben az időben Szegeden is magas színvonalon művelik a művészi kovácsolást. Kónya György (1863- 1941) az 1900. évi Párizsi Világkiállításon - ma már a Közművelődési Palotában elhelyezett - kétszárnyú kapujával ezüstérmet nyer. A szecesszió kovácsoltvas-művességének még mélyebb élményét nyújtják Fekete Pál (1873-1908) alkotásai, akinek európai rangú értékeket mutató munkái a párizsi Art Nouveau igézetében formálódnak. Szüleinek a Gyevi temetőben lévő sírjára kovácsolt kerítése és keresztje festőiségével a korszak kiemelkedően jeles műve. Utóbbit a Magyar Nemzeti Galéria 1986-ban „Lélek és forma" kiállításán be is mutatta. E remekművön olyan természetesen fonódnak egymásba az imbolygó vonalak, mintha azokat madzagból csavarta volna. Egykori lakatos cégérét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Csapongó vonalai szemmel alig követhetők, oly könnyen gyúrta-formálta a vasat, mint szobrász az agyagot, de ez a technikai és formai variáció jellemzi a Reökház megkapóan mozgalmas rácsait is. Az eddig ismertetett alkotások alapján el kell oszlatnunk azt a hiedelmet, mintha vasműveseink a szecesszióban kizárólag a külhonból bejött minták felhasználásával teljesítették volna megbízásaikat. A népinemzeti formák alkalmazása ennek határozottan ellentmond, a millenniumi kor szellemével, a Huszka-Lechner féle hagyományszeretettel nagyon is egyezett a nemzeti törekvések célkitűzéseinek elérése. E korszakban a külföld is jeleskedik kitűnő alkotások sorával, ismét talán csak egyet emelünk ki a művek rengetegéből és ez legyen az osztrák főváros „Szecessziós ház"-ának a bécsiektől „aranyozott káposztá"nak elkeresztelt különleges jelleget kölcsönző, Keletet idéző, bámulatos kupolája. A kolosszális babérfa lombkoronájára emlékeztető, 2,5 m átmérőjű aranyozott kovácsoltbronz alkotás 3000 darab egy láb hosszú levélből és 700 darab ökölnél is nagyobb bogyóból van szerkesztve. Az ezerszeresen áttört struktúrán átpillantva a kék ég zárja a látóhatárt és teszi hatásában elbűvölő alkotássá, de lényeges elemévé is Bécs hangulatos városképének. A két világháború közötti vasművesség Az első világháború befejeztével a szecesszió is lehanyatlik, az építészet a historizáló eklektikában az egyszer már felelevenített történelmi stílusok formáit újítja nagyrészt ismét fel, a kovácsoltvas-művesség pedig igazodva az épületek architektúrájához ugyancsak ezt teszi, és a két világháború között a historizálás számos új stiláris változatban éled újjá.