Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

Ebben az időben Szegeden is magas színvonalon művelik a művé­szi kovácsolást. Kónya György (1863- 1941) az 1900. évi Párizsi Világkiál­lításon - ma már a Közművelődési Palotában elhelyezett - kétszárnyú kapujával ezüstérmet nyer. A szecesszió kovácsoltvas-művességének még mélyebb élményét nyújtják Fekete Pál (1873-1908) alkotásai, akinek európai rangú értékeket mutató munkái a párizsi Art Nouveau igézeté­ben formálódnak. Szüleinek a Gyevi temetőben lévő sírjára kovácsolt kerítése és keresztje festőiségével a korszak kiemelkedően jeles műve. Utóbbit a Magyar Nemzeti Galéria 1986-ban „Lélek és forma" kiállításán be is mutatta. E remekművön olyan természetesen fonódnak egymásba az imbolygó vonalak, mintha azokat madzagból csavarta volna. Egyko­ri lakatos cégérét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Csapongó vona­lai szemmel alig követhetők, oly könnyen gyúrta-formálta a vasat, mint szobrász az agyagot, de ez a technikai és formai variáció jellemzi a Reök­ház megkapóan mozgalmas rácsait is. Az eddig ismertetett alkotások alapján el kell oszlatnunk azt a hie­delmet, mintha vasműveseink a szecesszióban kizárólag a külhonból be­jött minták felhasználásával teljesítették volna megbízásaikat. A népi­nemzeti formák alkalmazása ennek határozottan ellentmond, a millen­niumi kor szellemével, a Huszka-Lechner féle hagyományszeretettel na­gyon is egyezett a nemzeti törekvések célkitűzéseinek elérése. E korszakban a külföld is jeleskedik kitűnő alkotások sorával, ismét talán csak egyet emelünk ki a művek rengetegéből és ez legyen az oszt­rák főváros „Szecessziós ház"-ának a bécsiektől „aranyozott káposztá"­nak elkeresztelt különleges jelleget kölcsönző, Keletet idéző, bámulatos kupolája. A kolosszális babérfa lombkoronájára emlékeztető, 2,5 m át­mérőjű aranyozott kovácsoltbronz alkotás 3000 darab egy láb hosszú le­vélből és 700 darab ökölnél is nagyobb bogyóból van szerkesztve. Az ezerszeresen áttört struktúrán átpillantva a kék ég zárja a látóhatárt és teszi hatásában elbűvölő alkotássá, de lényeges elemévé is Bécs hangu­latos városképének. A két világháború közötti vasművesség Az első világháború befejeztével a szecesszió is lehanyatlik, az építészet a historizáló eklektikában az egyszer már felelevenített történelmi stílu­sok formáit újítja nagyrészt ismét fel, a kovácsoltvas-művesség pedig igazodva az épületek architektúrájához ugyancsak ezt teszi, és a két vi­lágháború között a historizálás számos új stiláris változatban éled újjá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom