Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

19. kép. Az egykori budai Attila körút 50. sz. ház 1840-ben készült kovácsoltvas lépcsőkorlátja olvasztani. Ám ugyanakkor feltűnő a lakóépületek, főleg a függőfolyosó korlátjaiba illesztett betétek sokszor változatos formavilága. A vasművesség alkotásainak alapanyag-választéka leszűkül, többnyire négyzet- és laposvasra korlátozódik, a profilvasakat a szerkezetből kihagyják. Határozott vonalak, lineáris rajzolatok adják a kompozíció lényegét. A hidegmegmunkálás válik általánossá, feledésbe merül a tűzi kovácsolás technikája, ezzel e korszak a kovácsoltvas-művességnek a korábbiaknál sivárabb szakaszát jelenti. A vasművesség színvonalának hanyatlása kevés kiemelésre érdemes munkával szolgál, ugyanis a korszak vasművességének alakulása hasonlóképpen megy végbe egész Európában. Figyelemre méltó azonban a párizsi Elysée-palota naturalisztikus pálmalevelek sorából álló lépcsőkorlátja, az itáliai S. Fioranóban a Pallavicini-villa 1842-ből való „futókutya"-motívummal keretezett, palmettákból szerkesztett kétszárnyú kapuja, a moszkvai Katalinintézet egyenes pálcáinak tektonikus rendjét csigákkal, meander- és csillagdíszekkel, triangulumokkal megszakított kapuja és még néhány jelesebb külföldi emlék. E korszak hazai alko- 20. kép. Budavára, Dísz tér 13. rács-ajtó résztásaiból többet a budavá- 1815