Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

lyos sérüléseket szenvedett, Budapest, Váci utca 16. sz. ház 1800 körüli függőfolyosó-rácsa, amely a műemléki gondoskodás révén ma a Pest Megyei Önkormányzat épületének udvarán másodlagos beépítésben látható. E sajátos formavilágú rács pálcák hiányában, nemcsak szerkezeti megjelenésében eltérő az ez időben alkalmazott struktúráktól, de alkalmasint az építészeti mintalapokról nyert inspiráció útján a klasszikus görög-római frízornamentika mintaszerű átvételének bizonyítékát nyújtja. A mesterfokon kovácsolt alkotások beszédes emlékei továbbá: a szécsényi, volt Forgách-kastély rácsai (18. sz. vége), a balatonfüredi Horváth-ház erkélykorlátja (1798), a tállyai Balogh-kúria ablakrácsa (1780 k.), a budavári Bécsikapu tér 7. lépcsőelzáró ajtaja (1807), a pesti szerb templom kertkapuja (1780-as évek), a gyöngyösi Nepomuki Szent János-kápolna zárórácsa (18. sz. vége), a pozsonyi volt Apponyi-palota (1812) és ugyanitt az egykori Csorna-palota művészeti kovácsolású szerkezetei. A középkori vasművességből már megismert vasajtó - az évszázadok változó ornamentikájával korához igazodva - rugalmasan tovább él. E műfaj két érdemes emléke 1809-ben került a miskolci Kossuth utcai református templomra. Ornamenseik csaknem azonos csúcsívek sorával, meanderdísszel, „futókutya"-motívumú domborítással készültek. Az egyik a barokk kőmellvédek mindennapos fonadékmintáját ismétli, alatta a lombos ág barokk formákat idéz, másikon a fonadékmotívum helyét egymást metsző körök veszik át, alul pedig a lombkoszorút a geometrikus törtvonalat követő meanderdísz váltja fel. A nagy trébelési gyakorlatról és a kor stüusátmenete klasszikus ornamentikájának bámulatos ismeretéről tanúbizonyságot tevő mester személye sajnos mindeddig ismeretlen. A klasszicista vasművesség A művészi vasművesség az előző stíluskorszakokhoz mérten nagy hanyatlást mutat. Ez nem csupán a díszesség vonatkozásában jelent visszalépést, de technikai megvalósításában is süllyed. Ami meglepő még, a főrangúak kastélyához, az igényesebb középületekhez is végtelenül egyszerű, a mértani formációk puritánságával komponált rácsok készülnek, csak néhány olyan külföldi emlék ismert, ahol a geometriai idomok egyhangú sémáját képesek többé-kevésbé egymással harmóniába