Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

A fentiekből kitűnően e művészeti korszakban a művészi kovácsolása munkák a templom, a hit, a kegyességi élet szolgálatában születtek és a kor mesterei úgyszólván teljes egészében az egyházi igények kielégítésén fáradoztak. A gótikus vasmüvesség A gótika hajnalán az ajtópántok csigás-indás végződését a liliomos, - ennek legkorábbi honi emléke az alsóruzsbachi (Nizné Ruzbachy, Szlovákia) templom ajtaján található, - majd e korszak fénykorában a rozettás záródás váltja fel. A csiga elhagyja csavarvonalszerű alakzatát és helyébe mértani formák lépnek Ennek sajátos magyarországi emlékanyaga az északi országrészen az eperjesi (Preáov, Szlovákia) templom toronylépcsőjének ajtajára, a lőcsei (Levoca, Szlovákia) Szt. Jakab-templom kapujára és a felkai (Velká, Szlovákia) templom sekrestyeajtajára készült ilyen pánt. Erdélyben (a mai Románia területén) a keresdi (Cri§), az almakeréki (Málámcrav), a nagydisznódi (Cisnadie), a nagylupsai (Lupsa), a nagyszebeni (Sibiu) templom ajtajának vasalása követi e formát. Említést érdemel, hogy a gótikus ajtóvasalás alakjában formát nyert az a pogány és a keresztény hiedelemvilágból egyaránt levezethető ábrázolás is, mely a znióváraljai (Klástor pod Zniovom, Szlovákia) r. k. plébániatemplom 14. századi sekrestyeajtaját erősíti. Az ajtólapot két diagonálisan elhelyezett, egymást metsző pánt fogja össze, közeit a pogány kultikus eredetű életfaszerű motívum 2. kép. Az alsóruzsbachi templom ágai hálózzák be. Az életfa ágvasalt ajtaja, 24. század gá formált pántjainak sűrűsége