Dr. Lengyel Károly: Amíg az öntödéből múzeum lett... Kiszely Gyula, az Öntödei Múzeum alapítója emlékére (Öntödei múzeumi füzetek 5., 1999)

Kiszely Gyula (1911-1997) Kiszely Gyula 1911. március 12-én született Miskolcon, itt talált első munkahelyére is, a diósgyőri vasgyárban. Később Budapestre került a MÁVAG központjába, ahol kereskedelmi előadó, majd csoportvezető lett. A közgazdasági egyetemen megkezdett tanulmányaiba beleszólt a háború: katonai szolgálatot teljesített, és fogságba került. 1948-tól a diósgyőri vasgyár budapesti kirendeltségének vezetője volt 1972-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. Szakmai munkásságát vállalata és szakminisztériuma több kitüntetéssel ismerte el. Közben műemlékápoló és -gyűjtő szenvedélye muzeológussá, majd a vasgyártás történetének kutatójává avatta. Több társával múzeumi bizottságot hozott létre Diósgyőrben. Nagy része volt abban, hogy restaurálták az újmassai nagyolvasztót, az ország első ipari műemlékét, és nem sokkal később megnyitották Diósgyőrben a Központi Kohászati Múzeumot, amely ma is az ország egyik legszebben rendezett műszaki gyűjteménye. Az ötvenes években létrehozta a Kohászati Történeti Bizottságot. Munkájuk nyomán jelent meg a hazai vasgyártás múltjáról az első tudományos monográfia, és tárták fel az első középkori bucakemencéket Magyarországon. 1964-69-ben az Öntödei Múzeum beruházását irányította, majd a felavatása után nyugdíjba vonulásáig igazgatója lett. Ő kezdeményezte a múzeum előtt a kohászpanteon kialakítását. A múzeum sorsát utolsó leheletéig a szívén viselte. Nyugdíjba vonulása után kizárólag a technikatörténeti kutatásnak élt. Mint az Országos Műszaki Múzeum tudományos főmunkatársa, a bányászati és kohászati múzeumok főfelügyelője lett. Jelentős volt a szakírói és ismeretterjesztő tevékenysége is. Számos szakmai bizottságnak volt tagja, kiadványokat szerkesztett, cikkeket írt, több mint félszáz előadást tartott az ország különböző részeiben, több mint tíz monográfiát írt. Életének utolsó hónapjaiban a diósgyőri vasgyár történetének megírásában vett részt, sajnos ezt a könyvét már nem vehette kézbe. Munkásságát a társadalom is méltányolta. Többek között elnyerte a Kohászat Kiváló Dolgozója kitüntetést, három ízben a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1969-ben z. Zorkóczy Samu-, 1984-ben Pech Antal-emlékéremmel tüntette ki. 1987-ben pedig a legmagasabb rangú kitüntetést jelentő tiszteleti tagsággal ismerte el munkáját.