Dr. Lengyel Károly: Amíg az öntödéből múzeum lett... Kiszely Gyula, az Öntödei Múzeum alapítója emlékére (Öntödei múzeumi füzetek 5., 1999)
De gondja van arra is, hogy a gyűjtemény gyarapítására a Magyar Nemzeti Múzeumtól előbb 16 db bronz- és vasöntvényt letétre, majd 33 darab bronzkori régészeti leletet leltárilag is átvegyen. Solti Márton a tulajdonát képező alumíniumöntvényekkel, Hollósi Béla pedig grubenje (soproni egyetemi évei alatt viselt kohász egyenruhája) felajánlásával gazdagítja a kiállítandó tárgyak sorát. Kiszely egyik kollégáját kiküldi Selmecbányára, hogy egy 1598-ban öntött öntöttvas tábláról gipsznegatívot készítsen. Az ehhez szükséges gipszet személyi poggyászként vitték ki, s a naplóban megvan erről a Magyar Nemzeti Bank kiviteli engedélye. A másolatot el is készítették, hazahozni azonban nem tudták, mert örültek, hogy a közben kirobbant, jól ismert események miatt egyáltalán épségben hazaértek. Nem hagyja azonban annyiban a dolgot! Szeptember 14-én újra Selmecbányára utazik, taxival elhozza a határra a gipszmásolatot, a még korábban kiadott szlovák engedéllyel áthozza a határon és az LKM kocsijával Diósgyőrbe viszi. Szinte hihetetlen, hogy nem ismer akadályt. 1968. októberében kerül kapcsolatba Hammer Ferenccel, aki a Kohászati Gyárépítő Vállalat vezérigazgatójaként a későbbiekben igen nagy segítséget nyújtott a vasszerkezetek (kupolókemencék, daruk) javításában és felújításában. Sok olyan munkát vett át és végeztetett el, amire a Ganz-MÁVAG tett ígéretet. A feljegyzésekből Kiszely ügyes taktikája is kiviláglik. Egy bulldog szívósságával szerez pénzt valamely feladat elvégzésére, majd keres olyan céget, aki ezt a feladatot társadalmi munkában, szívességből vagy ügyszeretetből ingyen elvégzi. így megmarad a kialkudott keret, amit aztán más fontos dolog beszerzésére lehet fordítani. Mondani sem kell, arra is gondja volt, hogy a kivitelezői számlák kollaudálása során a társadalmi munkában elvégzett feladatok ellenértékét és az ajándékba kapott anyagokat szigorúan levonja a kivitelezőknek járó összegből. Ezekre az egyáltalán nem elítélendő praktikákra a kényszer vitte rá. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a rendelkezésre álló, jóváhagyott összegből nem lehet a múzeumot felépíteni és a kiállítást berendezni. Hihetetlen ügyszeretete minden elismerést megérdemel. Október végén a kiállítás forgatókönyvét bemutatja a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Öntészeti Tanszék kollektívájának is. Dr. Nándori Gyula tanszékvezető egyetemi tanár egy héttel későbbi keltezésű levelében elismerően nyilatkozik az addig végzett munkáról és támogatásáról biztosítja. Kiszely minden erőfeszítése ellenére sem sikerült azonban elérni, hogy a múzeum építését év végére befejezzék. Rosszul indult az 1969-es esztendő is. Már a harmadik építésvezető távozott a kivitelező vállalattól, sőt a műszaki ellenőr is állást változta-