Mikus Károlyné - Szántai Lajos: Megemlékezés Gábor Áron halálának 150. évfordulójáról (Öntödei múzeumi füzetek 4., 1999)

A szabadságharc alatt a várost többször feldúlta az ellenség. 1849. június 25-én Hasdorf orosz tábornok serege a Tömösi-szoroson, ezzel egyidőben Lein ezredes alakulatai az Ojtozi-szoroson át érkezve, megszállták a várost. Szétrombolták az ágyúgyárat és a hadfelszerelést gyártó üzemeket. Ekkor vesztek el Gábor Áron műszaki könyvei, az ágyúgyártással kapcsolatos rajzai és számításai. A város feldúlásáról tudomást szereztek a Csíkban táborozó székely seregek vezetői is, és alakulataikkal kiűzték az ellenséges csapatokat. Az ágyúöntő műhelyt Kézdivásárhelyen Turóczi Mózes rézműves műhelyében rendezték be, ahol Gábor Áron irányításával és Turóczi Mózes üzemvezetésével dolgoztak. Turóczi Mózes 1813. január 20-án született Kézdivásárhelyen és 1896. május 13-án halt meg. Kossuth Lajos előbb tüzér hadnagyi, majd századosi ranggal tüntette ki. Az ágyúöntöde az Országút 525. szám (ma Turóczi Mózes u. 1.) alatt lévő rézöntő műhely udvarán és épületeiben alakult meg. Az udvar északi sarkában volt az öntőgödör, mellette a kemence, amelyben a harangokat olvasztották. Az üzemnek hadfelszereléseket gyártó részlege is volt, ahol az ágyúk használatához szükséges anyagokat gyártották. Bene József hadnagy vezette a gyutacsgyártást, Kovács András alhadnagy irányította a kocsigyártást, Tóth József őrmester pedig a salétromgyártást. Paizs Antal az ágyúk kerekeinek a készítésében vett részt. Az ágyúöntő és felszerelő műhelyben dolgozókról hiteles okmány áll rendelkezésre 1849. április 30-i kelettel, Hankó Ferenc százados hadbíró és Turóczi Mózes aláírásával. Ebben a dolgozók fizetésének a megállapításáról tettek jelentést. A gyárban nyolc részleg működött: ágyúöntő, esztergályos, lakatos, kovács, asztalos, kerekes, nyerges és szerszámkészítő. Mindegyik részlegnek felelős művezetője és több munkása volt. Az ágyúgyártásról és a gyártókról sok adatot őriztek meg Bodola Lajos tüzértiszt (sz. Bodolán, 1826-ban) levelei. Bodola a szabadságharc után is szoros barátságot tartott fenn Turóczi Mózessel. Egyik, 1896. június 17-én kelt levelében azt írta, hogy amikor utoljára találkozott Turóczi Mózessel, arra a kérdésére, hogy hány ágyút öntött összesen, több ízben is azt válaszolta, hogy 64-et, és több volt közte a három-, mint a hatfontos [5]. Egyes adatok szerint 93 ágyút öntöttek [7]. Bodola Lajos egyik nyilatkozata szerint Háromszéken 1848 novembere és 1849. június 20-a között 125 ágyú készült. Bodola másik közlése szerint ebben az időszakban 70 ágyút öntöttek [8]. Az utóbbi adatot a szakirodalom is átvette,