Merczi Miklós: Sárga villamos. A városi közlekedés története (Budapest, 1990)

A helyiérdekű vasút Pest, Buda és Óbuda egyesítése után a fővárosi iparosodás nagy lendületet vett. A gyárakba a város környéki falvakból, településekről is bejártak dolgozni az emberek. Ezért a környező helységeket is be kellett kapcsolni a közlekedésbe. Megszületett az elhatározás, hogy helyiérdekű vasutakat építenek. Az 1880-as évek végén szinte egyszerre indult meg a helyiérdekű vasút, ismertebb nevén a HÉV Dunaharaszti, Cinkota, Szentendre és Szentlőrinc felé. Ezek a vonalak tulajdonképpen a lóvasút folytatásaként létesültek. HÉV szerelvény az állomáson. A HÉV-et a vonat kistestvérének tekinthetjük. Jellemzője az úgynevezett szoknyás gőzmozdony. Azért hívták így, mert az oldalát felhajtható lemezekkel burkolták. Ezek eltakarták a különböző szerelvényeket, és megakadályozták, hogy a mozdonyból kiáramló gőz és forró víz összefröcskölje az állomáson várakozó utasokat. Természetesen nemcsak a fővárosban fejlődött ilyen nagy mértékben a közlekedés. Rendszeressé tették a személyszállítást a nagyobb vidéki városokban is. Miskolcon, Szegeden és Debrecenben szintén az omnibuszok lettek az első társas közlekedési eszközök.