Merczi Miklós: Sárga villamos. A városi közlekedés története (Budapest, 1990)

Gőzmozdonyos szerelvény Debrecenben. Új lehetőség: a villamos áram A városi közlekedésben újabb fordulatot hozott a villamos áram felfedezése. A villamosvasút 1887-ben jelent meg hazánk fővárosában. Ekkor építették meg ugyanis a mai Nagykörúton a próbavillamost. Igen lassan, csak 10 km-es sebességgel jártak a szerelvények. Az első körúti vonal olyan rövid volt, hogy a két végállomás között csak egy megállót építettek. A zöld színű kocsikat télen kályhával fűtötték. A füstöt kémény vezette el a tetőn át. A villamos személyzete a kocsivezetőből és a kalauzból állt. Másfél év eltelte után nyílt meg az első, már állandó jellegű villamosvasúti vonal a Stáció (ma Baross) utcában. Az új jármű hamarosan elterjedt Budapesten. A Baross utcai szakasz megnyitása után négy évvel épült meg az első felsővezetékes szakasz. A villamos motorja a vonal mentén elhelyezett oszlopokon függő vezetékről kapta az áramot. A villamosvezető a kalauz utasításait követte. Az ő jelzésére indította el vagy állította meg a kocsit. A kalauz a kocsin átfutó szíjat rántotta meg, ez pedig a jelzőcsengőhöz vezetett. Az egyik közlekedési vállalatnál például a következő jelzéseket használták: indulás: egy csengetés lassan: két csengetés, a kettő között hosszú szünet megállj: két csengetés, a kettő között rövid szünet veszély: sok csengetés, gyorsan egymás után. A villamos hamar megnyerte a fővárosiak tetszését. Nemcsak csodálták, hanem szívesen is utaztak rajta. A korabeli karikatúrák sokszor ábrázolták a villamosközlekedés humoros jeleneteit.