Szabó Attila: Repüljünk! A repülés és az űrhajózás története (Budapest, 1994)

Ma már akár 600 ember is utazhat a legnagyobb repülőgépeken. Egyetlen géppel egy nagy létszámú iskola valamennyi tanulóját el lehetne repíteni. Három óra alatt olyan távolságra juthatnának el, amelynek a megtételéhez a leggyorsabb versenyautónak is nyolc órára lenne szüksége. A repülés fejlődésével nemcsak repülőgépeket, hanem egyre több repülőteret is építettek. A repülőtereken hosszú, egyenes, sima felületű és széles utakat, fel- és leszálló pályákat alakítottak ki. Ezek építése mindig is sok pénzbe került, és a hely kijelölése soha nem volt egyszerű feladat. A legmegfelelőbbek a beépítetlen vagy a gyéren lakott területek, amelyekből viszont napjainkra egyre kevesebb maradt. Az első helikopterek Mivel a repülőterek építése mind nagyobb gondot jelentett, a mérnökök, feltalálók olyan repülőgép tévézésén kezdtek dolgozni, amelynek egyáltalán nincs szüksége fel- és leszállópályára. Céljuk az volt, hogy légi járművük hegyek között, szűk völgyekben, erdőkben, kis tisztásokon vagy akár egy nagy ház tetején is leszállhasson. Ötven evvel ezelőtt sikerült ezt a furcsa szerkezetet, a helikoptert megépíteni. Legfőbb tulajdonsága, hogy függőlegesen, helyből is képes felszállni, majd a földre ereszkedni. Hosszan tud egy helyben lebegni, akár csak néhány centiméter magasan a földtől. Ezért sokféleképpen használható: pl. betegek szállítására, sérültek mentésére és számtalan más célra. Az első példányoknak előbb még saját súlyuk felemelésével kellett megbirkózniuk, de továbbfejlesztett változataik „égi daruként" alkalmassá váltak nagy terhek emelésére, valamint szállítására is. A helikopterek a felemelkedésükhöz szükséges nagy emelőlégcsavar, idegen szóval rotor miatt lassabban repülnek, mint a repülőgépek. A tervezők a rotoron kívül egy másik légcsavar alkalmazásával akadályozták meg, hogy a helikopter teste a levegőben rotorjával ellenkező irányba forogjon. E célra a kis légcsavar helyett néha egy második, az eredetivel ellenkező irányba forgó rotort használnak. A repülőtereken egyszerre több gép is le-föl szállhat. A légiirányítók radaron figyelik őket, és rádión beszélnek a pilótákkal, hogy mit kell csinálniuk, így nem történik baleset.