Valkár István: Fel a vitorlát! A hajózás története (Budapest, 1994)

Az eredmény, több négyzetkilométer lángoló tenger, a szétterjedő olajfilm alatt pusztuló halak és tönkretett tengerpartok. A jövő tankhajóját minden bizonnyal kettős fenékkel és kettős oldalfalakkal építik. így a rakományt két héjazat veszi majd körül és a külső héj sérülése esetén a belső még elegendő védelmet nyújt. Az évszázadok során bekövetkezett műszaki fejlődés ellenére a hajózás ma is veszélyes foglalkozás. Viharok, hajótörések, tűzesetek és más hajószerencsétlenségek - bár ritkán fordulnak elő - napjainkban is követelnek áldozatokat. A „Titanic" (ejtsd: titanik) személyszállító hajó örökké emlékezetes, 1912-ben történt elsüllyedése után a második legnagyobb tengeri hajószerencsétlenség 1987. március 16-án történt. A belga Zeebrugge (ejtsd: zébrühe) kikötőjéből a szokásos rövid átkeléshez készült a „Herald of Free Enterprise" (ejtsd: heréld av frí enteprajz) nevű komphajó. Már esteledett, amikor 543 utassal, 36 teherautóval és 84 személygépkocsival a fedélzetén elindult Anglia felé. Még csak 800 métert tett meg, az utazókat búcsúztató rokonok, ismerősök éppen hazafelé indultak, amikor a komphajó váratlanul felborult és elsüllyedt. Miután a szerencsétlenség úgyszólván a parton állók szeme láttára történt, a mentést azonnal megkezdték. A „Titanic" személyszállító gőzhajó. A nyílt tengeren haladó hajók esetében a kockázat sokkal nagyobb. Ennek csökkentésére elsősorban a hajók elszigeteltségét, magárahagyottságát kell feloldani. Napjainkban és méginkább a jövőben erre kiváló lehetőséget nyújtanak a műholdas hírközvetítő rendszerek. A Föld körül keringő műholdak látóterébe bolygónk egész felszíne belefér, és segítségükkel a világ bármely két pontja között folyamatos kapcsolat tartható fenn. A parti központokban minden hajó útját figyelemmel tudják kísérni, és idejében értesülnek arról, ha valami baj történt, így késedelem nélkül meg tudják kezdeni a segítségnyújtást. Az egész emberiséget érintő energiaválság a hajózásban is jelentkezik. A hajók gépi berendezései ma túlnyomórészt kőolajtermékeket fogyasztanak, de ezek földi készletei csökkenőben vannak. Az atomenergia egyelőre nem képes arra, hogy megoldja a hajózás gondjait. Az első atommeghajtású hajók közül az „Otto Hahn" (ejtsd: otto hán) és a „Savannah" (ejtsd: szevenna) a kikötők ellenállása, bizalmatlansága miatt nem tudtak részt venni a személy- és áruszállításban. A „Lenin" atomhajtású jégtörő hajó volt az egyedüli, amelyik becsülettel végigszolgálta idejét, sőt utóda is támadt. Sem az atomenergia, sem a vitorlázás újjászületése nem ígér ma végleges megoldást a hajózás számára. Más számba jöhető energiaforrások - mint például a geotermikus energia, a nap sugárzási energiája - a ma hajói számára még nem hasznosíthatók. Lehet, hogy a hajózás gondjait az egész világot behálózó vezeték nélküli energiatovábbító hálózatok oldják majd meg? Ez olyan kérdés, amelyre csak a távolabbi jövő adhatja meg a választ.