Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)
Helyi érdekű s másodrangú vasutak - Nagy - Kikinda-Nagy - Becskereki vasút
388 tíagy-kiklntta-nagy-becakerek! Tasut. Engedélyesek kötelesek azon esetben, ha az üzleti távirda-vezetékekkel egyidejűleg állami távirda-vezeték nem építtetnék, a távirdaoszlopok és más távirda-épitési anyagok összes árát s az összes távirda-épitési költségeket, azon esetben pedig, ha egyidejűleg állami távirda-vezeték is építtetnék, az üzleti vezetékek építésére fordított aránylagos részét a m. kir. távirda-igazgatóságnak megtéríteni. Mindkét esetben kötelezve vannak az engedélyesek a m. kir. távirdaigazgatóság kívánatára az előbbi pontban megnevezett távirda-épitkezésekhez szükséges összegeket, az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, és a távirdaoszlopokat s a többi összes távirda-épitési anyagokat az építendő pálya mentén a m. kir. távirdaigazgatóság által meghatározandó módon és időben, a már lerakott vasutvágányon saját költségükön szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyesek számlájára épített üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyesek birtokába megy át. Jogában áll azonban a m. kir. távirda-igazgatóságnak a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor államtávirda-vezetékeket alkalmazni, és ekkor a távirdaoszlopok az állam költségén való fentartásának kötelezettsége mellett, a m. kir. távirda-igazgatóság ingyen tulajdonába mennek át. A vasutüzleti távirda-vezetékeket az engedélyesek a m. kir. távirdaigazgatóság szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatják, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei vagy az utóbbiak által egymás közt váltatnak. Jogosítva van azonban a m. kir. távirdaigazgatóság, a pályaigazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti forgalom megengedi, úgy állam, mint magánsürgönyök továbbítására, illő ellenőrzés mellett használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távírás dijának az engedélyesek s a m. kir. távirdaigazgatóság közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyesek s a m. kir. távirdaigazgatóság közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépített távirdavezetékek felügyeletét, fentartását s az azokon netalán későbben a vaspályaigazgatóság kivánatára eszközlendő változtatásokat vagy áthelyezéseket s általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák. 12. §. A fuvarbérek maximuma az engedélyezett pálya számára a következő határok közt szabatik meg: Legmagasabb árszabási tétel személy- és kilométerenkint: az 1. osztályban 4'75 o. é. kr. ezüstben, a 2. » 3'56 » » » » a 3. » 2-37 » » » » a 4. » 132 » » » » Az 1. és 2. osztályú kocsik az 1-ső rendű pályákon használt másodrendű kocsikhoz hasonlóul szereltetnek fel. A 3. osztály részére oly kocsik alkalmaztathatnak, milyenek a többi pályákon a 4-ik osztályra nézve előirvák. Azonban padokkal látandók el. Uti podgyásznál az egész jegyenként 25 kilogrammot meghaladó súlytöbblet 10 kilogrammnyi súlytételekre, a gyorsárú pedig 5 kilogrammnyi súlytételekre felvéve kikerekítendő. Minden 10 kilogramm podgyásztúlsúlyértkilométerenkint 0'24 kr., 100 klgr. gyorsárúért pedig kilométerenkint 2'4 kr. számíttatik ezüstben. Az árúk 100 kilogramm és kilométerenkint az 1. oszt. 0-92 , a 2. oszt. 0-66, és a terjedelmes árúk 118 krért ezüstben szállitandók. A kőszén, só, tűzi- és épületfa, trágya, kő és tégla egész kocsirakodásoknál kivételesen 100 kilogramm- és kilométerenkint 0'52 kr. számíttatik ezüstben. Gyorsárúk és közönséges szállítmányoknál a szállítási dijakon kiviil minden 100 kilgr. ufán, podgyásznál minden személy után oly összegű kezelési
