Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Hegyi vasutak - Budapesti Közúti vasút

Budapesti közúti vftsut. A löfogatü tizemre szánt vonalak s igy a zugligeti vonal is, kezdetleges berendezésük és építésüknél fogva nélkülözik ama számtani pontosságot, valamint a megfelelő szilárdságot, a mely a roozdony-vasutaknál úgyszólván nélkülözhetlennek tartatik. S miután ehez még a közforgalom hátrányos befolyásai is járulnak, még az eredeti állapotnak fentartása is több nehézségekbe ütközik, mint a rendes szabványú vasutaknál. Az ellenállási tényező, mely már e körülményeknél fogva is nagyobb, felette nagy mérvben fokoztatik a görbületekben a közúti kocsik szerkezete, valamint az ütközési és kapcsolási rendszer hiányos volta által. Ezek következményei: vonatkisiklás és a mint a próbáknál egy ízben tényleg előfordult, tengelytörések is lehetnek. Mind e hátrányok nemcsak felette súlyosak, hanem még nagyon változó természetűek is, mert azokra eső és napsugár befolyással vannak. Áttérve magára a próbamozdony működésére, megjegyzendő, hogy a mozdony önsúlya az eredetileg kilátásba vett súlyt lényegesen túlhaladta. De azon roppant befolyásnál, a melyet a kedvezőtlen emelkedési viszonyok s nem kevésbé a időjárás, sőt harmat és köd, a gép vontatási képességének csökkenésére hegyi pályáknál, mint a zugligeti vonal, gyakorolnak: a tapasztalás azt mutatta, hogy a próbagép önsúlya és igy adbaesio-súlya is azon határnak tekinthető, mely súlyon alul menni semmi esetre nem lehetne. A próbamenetek különböző időjárású viszonyok mellett folytak le. Kedvező, azaz teljesen száraz időjárásnál a mozdony teljesítménye a felállított programmnak, a mely szerint két megterhelt vaggon volt szállítandó, megfelelt. Kedvezőtlen időjárásnál ellenben a gép vontatási képessége a hegymeneteknél lényegesen csekélyebb maradt, e mellett gyakrabban a homok-szórókhoz kellett folyamodni, a minek szintén nem volt mindig sikere. A súrlódási tényező (a tyres és a sínek közt) a helyi és időviszonyok folytán a legnagyobb ingadozásokat mutatta. Ä köd és a sínekre hullott levelek befolyása annál kedvezőtlenebb, minél hoszszabb ideig tart azok behatása a sínek rozsda- és por-rétegére. E tünetek — valóban — a hegyipályákon való mozdony-üzem legnagyobb ellenségének mondhatók ; mert a súrlódási tényező e mellett nem ritkán a minimumra száll alá. Az előrebocsátottakból a következményeket levonva, ugy találtatott, hogy a gözmozdonyüzem alkalmazhatóságának alapját egyáltalán a következő előfeltételek képezik: 1. A zugligeti vonal végpontjáig a második vágány kiépítendő volna. 2. Szükséges, hogy a régibb keresztszelvényű sínek erősebb szerkezetüekkel cseréltessenek ki s hogy a pálya felszin-épitménye szilárdabbra alakittassék. 3. Az összes görbületek, különös tekintettel a sinek összekötése és megerősítése és a görbületekbeni külső sínek magasabbra való helyezését illetőleg, újra épiteudők. 4. A mozdony-üzem részére kellően felszerelt és elzárható végállomást kellene a zugligetben berendezni.