Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Első rangú vasutak - Cs. kir. szab. osztrák államvasút

200 Cs. kir. szab. osztr. államvasút. 1!)7 osztrák államvasuttársulat pénzügyileg nem vett volna részt a vállalatban, de ö vezette volna az épitést, s szállította volna a felépítményi anyagokat és forgalmi eszközöket, mintegy 10 millió franc érték erejéig. A román és bolgár kormányokkal létrejött előzetes egyezményekhez csak ezen államok törvényhozásának jóváhagyása volt még kieszküzlendő, mire a consortium bizton vélvén számithatui, a cs. k. szab. osztrák államvasuttársulattal összeköttetésben álló bécsi és párisi sajtó fennen hirdeté a most nevezett vasút keleti csatlakozási vonalainak megtörtént biztosítását s közel jövőben leendő megvalósulását. A remények azonban csakhamar meghiúsultak, mert Romániának királysággá történt emelése s még inkább a román conversionalis kölcsön felüljegyzése folytáu bekövetkezett kedvezőbb hatalmi és pénzügyi helyzetet a román kormány már értékesíteni igyekezvén, az előzetes egyezménynek oly iránybani módosítását követelte, *) mely a vasútépítő consortiumot lényegesen nagyobb áldozatokkal terhelte volna meg. — A román kormánynyal ennélfogva újból föl kellett venni az alkudozások fonalát, — nemkülönben a bolgár kormánynál is új tárgyalások voltak kezdeudök, minthogy a bolgár fejedelmi kormány időközben a szerbiai összeköttetés kiépitése mellett kezdett működni. Az ilyként változott viszonyok a tervezett vasutak finauczirozásának még további akadályokat gördítvén útjába, a consortium, illetve a cs. kir. szab. osztrák államvasuttársulat e vasutterv megvalósítását már az 1881 év vége felé kénytelen volt annyival inkább is feladni, minthogy a berlini szerződés által contemplált keleti vasúti összeköttetések végleges iránya, a szerb vasúti conventio létrejövetele és a budapest-zimonyi vasút kiépítésének elrendelése folytán, mintegy megváltoztathatlanul kij elültnek volt tekintendő. A Bécset Budapesttel egybekötő vasútvonal fontossága miatt, a cs. kir. szab. osztrák államvasút intéző köreiben már ismételve fontolóra vétetett a második vágánynak a társulati hálózat e vonalrészén leendő lerakásának kérdése. Egy pillanatig sem lehet a felett kétkedni, hogy a társulat helyre állitandja Bécs és Budapest között a második vágányt s csak arról lehetett szó, váljon helyes-e a kivitel időpontjának gazdasági okokból való elhalasztása. Ha egyrészt jó aratás következtében, Magyarországon a forgalom minden perczben oly arányokat ölthet, hogy a szolgálat rendszeressége a 4 gyorsvonat által használt egyvágányú vonalrészeken kérdésessé válik, *) A román kormány állítólag azt követelte a consortiumtól, hogy mindenekelőtt a krajova-zimniczai vonal építtessék ki, hogy ekkép helyreállittassék a Bukurest-Czernavoda-Kiistendse vonal utján az összeköttetés a Fekete tengerrel, mire a consortium késznek is nyilatkozott, feltételül kötve ki az orsova-krajovai államvasuti vonal átengedését, hogy ekként a Fekete tengertől Bodenbachig, egy közvetlen s egységes igazgatás alatt álló vasúti összeköttetést nyerve, a keleti forgalmat uralhassa.