Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

II. Társulati közös vasutak. - 5. Cs. kir. szab. osztrák államvasút

Ce. k s/ab. os/tr államvasút. 249 Történeti adatok. Az 1880 év beköszöntével a társulat 25 éves feuállásáuak évfordulóját érte el. Huszonöt év nagy idő egy vállalat életében, kivált ka oly fényes eredméuyekre történhetik utalás, minőket a cs. kir. szab. osztrák államvasuttársulatnak elérnie sikerült. A 25 éves jubilaeum alkalmából azonban a társulat minden tüntetésszerü iiunepélytöl tartózkodott, mely eljárást legalább magyar szempontból tapintatosnak kell elismernünk. Ezen 25 évnek ugyanis több mint fele, már a közjogi restitutio idejében folyt le, a nélkül, hogy a vasuttársulat, melynek túlnyomó üzlete Magyarországban fekszik, szükségét érezte volna annak, bogy a közjogi átalakulással saját üzletét is összhangzásba hozza. Ellenkezőleg 13 év nyilt vagy lappangó, de folytonos harczban telt le, melyben a társulat intéző körei jónak látták a forgalmi téren a residentialis politikához csatlakozni, az üzleti szolgálat teréu pedig a nemzetiségi jog oltalma alá menekülni. Ennyi idő kellett tehát arra, hogy a kiengesztelödés napirendre kerüljön s ezt csakugyan nem lett volna tapintatos dolog zajos jubilaeumi ünnepélyek által megzavarni. A társulat tehát akkor csak arra szorítkozott, hogy a sajtó utján érdekes visszapillantásokat közölt 25 éves múltjáról. Mint közkereseti vállalat, csakugyan megelégedve tekinthetett vissza ezen időre, de azon önérzet, melylyel a társulat az üzleti szolgálat megmagyarositása érdekében tett szolgálataira hivatkozott, nagyon is túlságos és indokolatlan volt. A társulat intéző köreiből a vállalat megmagyarosodásáról a következő érdekes közlemény lett a sajtó utján nyilvánosságra hozva, u. m.: „Az osztrák államvasút folytonos törekvésének és figyelmének tárgyát képezte, bogy a vállalat személyzete a magyar nyelvet megtanulja és használja. Az igazgatóság czélul tűzte maga elé, legjobb erejéhez képest eleget tenni a kormány és az ország ez iránti igényeinek. Új erők felvétele a vasuti szolgálatba már több év óta ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy azok szóval és Írásban birják a magyar nyelvet; — a már szolgálatban levő tisztviselők és szolgák pedig szigorúan utasíttattak a magyar nyelvet teljesen elsajátítani és azoknak, kik a magyar nyelv megtanulásában különös szorgalmat tanusitanak, a társulat jutalmat és mások előtt előnyt ád. Ezen intézkedés következtében a magyar vonalokon a személyzet nagyobb része már most megfelel a nyelv tekintetében minden méltányos követelménynek. De nemcsak a vonalokon, hanem a mi kevésbé jut köztudomásra, a társulat tulajdonát képező bánsági uradalmakon is a leggondosabb ügyelem fordittatik a nemzeti nyelv ápolására ugy a társulati személyzet, mint a lakosság köreiben. Ez annál inkább kiemelendő, a mennyiben ott a lakosság majdnem kizárólag román ajkú. A társulat uradalmainak személyzetét illetőleg új egyének felvételénél a magyar nyelv ismerete kiválóan figyelembe veendő tényezőt képez; a már szolgálatban levő tisztviselőknek és szolgáknak megfelelő batáridő adatott a nyelv megtanulására, bogy a hatóságokkal és közönséggel való érintkezésben azt használ-