Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

I. Társulati magyar vasutak. - 12. Szamosvölgyi vasút

Szamosvölgyi vasut 147 által a magy. kir. pénzügyminister felhatalmaztatott, hogy a bánya­kincstár készletéből 300,000 frt értékben vassíneket bocsáthasson a társulat rendelkezésére s fizetésül ugyancsak 300,000 frt névértékre szóló társulati törzsrészvényeket elfogadhasson. A szamosvölgyi másodrendű gőzmozdonyű vasut engedélyokmánya a beczikkelyezett szöveg szerint a következő határozatokat tartalmazza: 1. §. Az engedélyes, u. m. báró Bánffy Dezső jogot nyer, egy a magyar kir. államvasutak keleti vonalának Apahida állomásából kiinduló, Válaszút Szamosujvár érintésével, Deésig vezetendő mozdonyvasut építésére és üzletére. 2. §. Az engedélyes az engedélyezett pálya építésénél és üzleténél kö­teles jelen engedélyokmány tartalmához, továbbá a közmunka és közlekedés­ügyi m. kir. minister által 1868 évi ápril hó 20-án 4973. sz. alatt kibocsátott és az országgyűlés által jóváhagyott ideiglenes vasutengedélyezési szabályhoz, valamint az 1878. évi XX. t.-cz. által beczikkelyezett vám- és kereskedelmi szövetség VIII. czikkében ideiglenesen elfogadott vasuti üzletrendhez, a mennyi­ben az a jelen engedély-okmány tartalma, valamint függeléke folytán módosítást nem szenved, mindaddig alkalmazkodni, inig ezen ideiglenes szabályok helyett a hazai törvényhozás által hozandó újabb törvények és a kormány által kibocsátandó rendelvények életbe nem lépnek, melyekhez, valamint az azok behozataláig a fennálló szabályokon a magyar kormány által teendő minden változtatásokhoz is alkalmazkodni és azoknak feltétlenül hódolni tartozik. 3. §. A pálya építése és üzleti felszerelése az engedélyes által készítendő s a kormányhoz átvizsgálás és jóváhagyás végett felterjesztendő általános és részletes tervezetek alapján fog eszközöltetni. Az engedélyes különben úgy a tervek készítésénél, mint az épités kivi­telénél alkalmazandó szerkezetet, a jelen engedély s az üzlet biztonságára való tekintetek által vont korlátok közt szabadon választhatja. A kormány fentartja magának, hogy az épitési terven változtatásokat tehessen, a mennyiben ilyenek a műszaki vizsgálat, vagy a jelen engedély­okmány 2. §-ában érintett miniszteri rendelet 6. §-a határozata szerint intézendő közigazgatási vonalbejárás eredménye, vagy az épités tartama alatt teljesített egyes vizsgálatok nyomán a pályaszolgálat, valamint a közforgalom érdekéből és a pálya fennállása biztosítására, nemkülönben a törvényes határozmányok teljesítése szempontjából szükségeseknek fognak találtatni; ezek által azonban a már egyrészt az eszközlött elővizsgálat, másrészt a közigazgatási vonalbejárás folytán meghatározott pályanyom változást nem szenvedhetnek. Magától érte­tik egyébiránt, hogy az által az engedélyesnek az engedélyokmányban bizto­sított jogai sérelmet nem szenvedhetnek. Ha az épités kivitelénél gazdálkodási, vagy üzleti tekintetből akár a pályavonal, akár a részlettervek megváltoztatása kívánatosnak vagy szüksé­gesnek mutatkoznék, ily változtatáshoz a kormánytól engedély lesz kikérendő. Magától értetik, hogy ez által az engedély-okmánynak a pálya kiépítésére vonatkozó határozatai változást nem szenvedhetnek. 4 §. A pálya alépítménye egy vágányra készíthető s ehhez képest a teriilet kisajátítása annyi térfogatra szoritkozhatik, a mennyi egy vágányú sinúthoz és a kitérőkhöz; nemkülönben az állomásokra és kavics, úgy mint az építkezési anyag nyerésére megkívántatik. Mihelyt az engedélyezett vonalon annyira növekedett a forgalom, hogy az évi elegy-bevétel kilométerenként 14,000 o. é. frtot ezüstben meghalad, az engedélyes köteles a kormány kívánatára minden kártalanítás nélkül egy másik vágányt létesíteni. Ezen kötelezettség teljesítésére azonban engedélyes csak az engedély tartamának első 70 éve alatt kényszeríthető. A még hátralevő engedélytartam alatt a második vágányt csak az állam részéről nyújtandó, egyezségileg meg­határozandó kártalanítás mellett köteles előállítani. 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom