Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)
II. Társulati közös vasutak - 2. Cs. kir. szab. déli vasút
Cs. k. szab. déli vasut-társulat. 201 Az ezen újabb alapon megindított tárgyalások a közölt szerződés megkötésére vezettek. A zágráb-károlyvárosi vonal vételára ezen szerződés szerint a déli vasút engedélyének tartamára fizetendő 240,000 arany forintnyi éyjáradékban s ezenfelül a magyar vonalak adómentességének 10 évre való meghosszabbításában lett megállapítva, mely adó évi összege megközelítőleg mintegy 3—400,000 frtra vehető fel. Első pillanatra talán ezen vételár túlságosnak látszik, de a körülmények beható megfontolása után méltányosnak kell azt jelezni. A kormány szakközegeinek kiszámításai szerint ugyauis túlzás nélkül évi 500,000 frtra számítható azon forgalom jövedelme, melyet a déli vasuttársulat csakis ezen zágráb-károlyvárosi vonal s illetőleg az azon alkalmazott probibitiv tarifák segélyével volt képes a károly város-finmei irány elől elvonni és saját Szentpéternél elágazó vonalaira terelni, mely forgalom tehát a zágráb-károlyvárosi vonallal kiegészített déli államvasuti vonalak által tarifa-barcz útján tőle el lenne vonható. Ha tehát feltesszük is, hogy maga a zágráb-károlyvárosi vonal közvetlen tiszta jövedelmet épen nem hajtott (mit azonban, tekintve, hogy eddig a magyar vonalakról külön számadások nem vezettettek, bizton constatálni nem lehet) még ezen esetben is az emiitett vonal kereskedelmi értékét ezen évi 500,000 frttal, tehát a befektetési tőke kamatozásának és törlesztésének megfelelő évi 240,000 arany forintot tekintélyesen meghaladó összeggel kellett elismerni. Ezen különbözet a további 10 évi adómentesség engedélyezése által volt kiegyenlítendő, mely adómentesség, még ba évi 400,00 frttal vétetik is fel, a társulat egész engedélyének tartamára átszámítva, csak mintegy 180,000 frtnyi évjáradékot képvisel, ugy, hogy fenntebb kimutatott évi 500,000 frtnyi kereskedelmi értékkel szemközt, a 240,000 arany forintnyi évjáradékban és a 10 évi adómentességnek évi 180,000 osztr. értékű forintnyi egyenértékben álló vételár túlságosnak nem tekinthető. Azonban nem lehet azt sem hallgatással mellőzni, bogy a szóban forgó adókérdés értékét lényegesen csökkenti azon körülmény, miszerint a társulat által magyarországi vonalai után fizetendő jövedelmi adó realizálása körül többféle nehézségek merülnének fel. Egyáltalán ezen adó kiszámítására nézve ma még minden megbízható alap hiányzik, mert egyrészt még csak az 1878. évi XXII. törvényczikk intézkedett arról, bogy a közös vaspályák osztrák és magyar üzletükről külön számadásokat vezessenek s ezen számvitel részleteinek megállapítása is még a két kormány közti további tárgyalásoknak van fentartva, ugy, bogy e kérdés végleges rendezéseig a magyar vonalak külön megadóztatható tiszta jövedelmét hitelesen megállapítani nem lehet; másrészt pedig az 1870. évi XVII. törvényczikk, mely ily külön számvitel hiányában a jövedelmi adót a mindkét területen elért brutto-bevételek arányában rendeli kivettetni, világosan csak az osztrák államvasut-társulatra vonatkozik. Ha tehát a most előadottakat is megfontoljuk, a szerződésben megállapított vételár még kevésbé tűnhetik fel hátrányos színben. A mint a szerződésből kitűnik, a zágráb-károlyvárosi vonalrész I
