Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)

A vasutügy 1879. évben

A vasutügy 1879. évben. A hitelviszonyok javulásával a közgazdaság minden ágazatában új életre ébredt, — s a gyümölcsöző elhelyezést kereső tőkék bősége hatékonyan fokozta a fölébredt vállalkozási hajlam tevékenységét. Mi sem természetesebb, mint hogy a vállalkozási mozgalom a közgazdaság legfőbb emeltyűjének, avasuthálóz at na k fejlesztésére irányozta első sorban és fokozott mérvben figyelmét. S e jelenség viszonyaink között nagy horderejű s jó biztató jel is volt a jövőre nézve, melynek elodázhatlan feladatául a közgazdasági visszaesés ideje alatt megérlelődött közmeggyőződés már úgyis régen kitűzte a megfelelő nemzetközi összeköttetéseket és helyi táppályákat nélkülöző vasúthálózatunk kiegészítését. A feladat tehát már régen adva volt, csak a megoldáshoz szükséges eszközök hiányzottak. Az 1879-ik év azonban meghozta ezeket is, s a vasutügy terén egy évtized óta észlelt tespedést csakhamar élénk tevékenység váltá fel, melynek eredményei már 1879. évben is egyaránt is jelentkeznek a törvényhozás alkotásaiban, az államosítási vasntpolitika érvényesítésében és a kormány szerves intézkedéseiben, valamint a magán vállalkozás tevékenységében is. Törvényhozási intézkedések. A vasutügyet érdeklőleg 1879. évben a következő törvények alkottattak. 1879. évi VII. törvényczikk a dálja-vinkovczei vasútról. E törvényczikk által a dálja-vinkovczei 33 860 hosszú kilométer vasútnak az 1877. évi XXVI. t.-cz. alapján foganatosított kiépítése helybenhagyatván, a vasnt kiépítése és felszerelésére 1.802,208 frt költség engedélyeztetik, s elrendeltetik egyúttal, hogy a vonal üzlete a folytatását képező vinkovcze-broódi vasúttal együttesen lesz kezelendő. Az Uzletkezelés iránt azon okból volt szükséges e törvényczikkben intézkedni, mert a vasútvonal kiépítését elrendelő 1877. évi XXVI. törvényczikkben azon felhatalmazás, illetve utasítás adatott a kormánynak, hogy a vasutvonalat állami biztosítás mellett engedélyezze. A boszniai occupatió következtében azonban a vasútvonal kiépítése sürgős feladattá válván, a kormánynak nem maradt ideje arra, hogy a vonal kiépítését engedélyezés utján biztosítsa, hanem meg kellett kezdeni az építést államköltségen, s illetőleg a határőrvidéki alap által a magyar államkincstárnak e czélra előlegezett pénzen, későbbre maradván fenn a vonalrész engedélyezésére vonatkozó tárgyalások megindítása. A vonalrész engedélye természetesen csak a csatlakozó alföldfiumei pályára nézve bírhatott értékkel, mely vállalat csakhamar a vasút építésének megindítása után, készségét jelentette ki a kormánynál az új vasútvonal üzletének átvételére. Az ajánlat azonban