Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 2. évf. / 1879 (Budapest, 1879)

Társulati közös vasutak. - I. Cs. kir. szab. osztr. államvasút

200 C's. k. szab. osztrák államvasut-társulaf. A pénzügyi viszonyokra vonatkozólag .felemlítendő még, hogy az igazgató-tanács a társulati részvények törlesztési terveinek megváltoztatását vette czélba. A jelenlegi törlesztési tervek ugyanis még az első engedély megnyerése alkalmával lettek megállapítva, s midőn 1866. évben az engedély tartam meghosszabbíttatott, elkerülte a figyelmet az, bogy a részvények törlesztése a meghosszabbított engedélytartam idejére kiterjesztessék. Ezen régi törlesztési tervek meghagyása mellett pedig az illető évekre igen nagy törlesztési teher esnék, mig az utolsó 18 év, vagyis a meghosszabbított engedélytartam alatt mi sem maradna fenn a részvényekből törlesztésre. — Ily körülmények között a törlesztési tehernek * hosszabb időre való felosztása a társulati érdekekre kétségkívül nagy előnynyel járna, ugyanazért az igazgató-tanács már fáradozik e kérdés rendezése érdekében s minthogy ez .csak az alapszabályok módosítása mellett vihető keresztül, ennek eszközöltetése végett a f. 1879. évben egy rendkívüli közgyűlésre szándékozik a részvényeseket egybehívni, mely közgyűlés hivatva volna egyúttal a magyar kormány és a társulat közt a magyar igazgatóság felállítása iránt függőben levő kérdések felett is dönteni. A budapesti képviselőség újjászervezése, s illetőleg a magyar kormány által e helyett követelt igazgatóság felállítása annyira fontos és érdekes kérdés ugy a társulat, mint a hazai érdekek szempontjából, mikép erről kimerítőbben szükséges, szólani. A közös vasutakra vonatkozólag a birodalom két kormánya között 1868. évi augusztus hó 21-én kötött egyezmény 5-ik §-ának végrehajtásaként a társulat 1868. évben Budapesten egy képviselőséget szervezett. Ezen hivatalt, mely a magyar kormány és hatóságokkal szemben hivatva volt a társulatot képviselni s illetőleg a szükséges érintkezéseket közvetíteni, 1869. évi május hó l-én a magyar kormány kívánságának engedve, egy fölszólamlási irodával bő vitette ki, a kizárólag a magyar vonalakra vonatkozó fölszólamlási eseteknek saját hatáskörében való elintézésére. A képviselőség önállósága nem is terjedt ki egyéb ügyekre, mint kizárólag csak a fölszólamlási esetek. elintézésére, mig egyéb ügyekben önálló hatáskör és intézkedési joggal nem levén fölruházva, az nem egyéb, mint egy levelezés-közvetítő iroda. Igen természetes, hogy egy ilyen, úgyszólván minden önálló intézkedési jogot nélkülöző hivatal nem felelhetett meg czéljának, nem legalább azon irányban, mely e hivatal szervezésének követelésénél a magyar kormány szemei előtt lebeghetett. A társulati igazgatás súlypontja ugyanis továbbra is Bécsben maradt, mi által nemcsak a vasút szolgálatának a kormány által czélba vett s a közvélemény által is élénken sürgetett megmagyarositása fölöttébb megnehezítve lett, hanem a mi a föhátrány, a társulatnak az országot, s különösen a főváros kereskedelmét károsító tarifpolitikája s általában a társulat egész működése sem volt az ország érdekeinek megfelelő módon szabályozható és ellenőrizhető, nem pedig azért sem, mert a felelős és intézkedő, Bécsben székelő igazgatási közegek a magyar kormány fennhatósága körén kivül