Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 2. évf. / 1879 (Budapest, 1879)
A magyar vasuti - ügy 1878. évben
A vasutügjr 1878. évben. kereskedelmi szerződés, melynek a hajózás és vasutügyre vonatkozó határozmányai a nemzetközi forgalom lényeges megkönnyebbítését és egyöntetűségét biztosithatnák, ha a német birodalom védvámos politikája nem állná útját a kilátásban volt előnyök megvalósulásának — Két irányban azonban mégis jelentékeny vívmányt képez e szer^ ződés, — nevezetesen, a titkos árkedvezmények engedélyezésének gátat vet, — s a vasúti kocsikat a lefoglalás alól mentesiti. —A Az árkedvezményeket illetőleg a szerződés a következőket állapitjíS meg: »Vasutakon ugy a szállítási díjak, mint az idő és kielégitésJ tekintetében a szerződő felekre nézve nem tétetik külömbség. Neve-^ zetesen az egyik fél birodalmából a másik fél birodalmába történő szállításnál nem vétetnek tekintetbe sem a végkielégítések, sem a dijak. A forgalmat illetőleg az egyik szerződő fél birodalmából a másik szerződő fél birodalmába, valamint a területen keresztül való és a másik fél területérőli kiszállítás, közzé nem tett tarifák szerint nincs megengedve. A közzé tett tarifa-szabályok mindenütt és mindenkire, a nyilvánosságra nem hozott visszatérítések teljes kizárása mellett, — alkalmazandók. A szerződő felek oda fognak tö.iekedni, hogy ezen szabályzatok áthágása megfelelő büntetéssel sujtassék.« E határozmányok a szerződő birodalmak területén tényleg életbe léptettetvén, ez által kizártnak tekinthetők azon sok panaszra okul szolgált visszaélések, melyek szerint a hatalmasabb szállító czégek összejátszva a vasúti vállalatokkal, a titkos visszatérítések alapján lehetetlenné tettek minden versenyt s ekkép a termelök kárára ugy szólván monopolizálták a forgalmat. — Az árkedvezmények kötelezett közhírré tétele folytán a versenyzésre ma legalább megnyitva van a tér. A vasúti kocsik lefoglalására vonatkozólag pedig kimondatott a szerződésben, hogy a »vasúti közlekedési eszközöket, melyek egyik szerződő fél területéről a másik szerződő fél területére mennek át, visszatartani nem szabad, s ha mindjárt az illető vasúti vállalat elleu valamely igény formáltatnék is, még sem lehet ezen igény biztosítása végett a közlekedési eszközöket, akár rövid időre közigazgatási vagy birói végrejbatás utján zár alá venni. Szemben azon ténynyel, hogy hazai vasúti vállalatainkat elsőbbségi kötvény-szelvényeiknek arany-értékben való beváltására, német szomszédaink a külföldre kiment kocsik lefoglalása utján igyekeztek reá szorítani: a kocsiknak a lefoglalás alóli mentesítése nemcsak a nemzetközi forgalomra nézve igen nagy előny, mert a kocsikat vállalataink nem kénytelenek többé visszatartani a német forgalomból; hanem magokra az érdekelt hazai vállalatokra nézve anyagi nyereség is, a mennyiben nincsenek többé kölcsön-kocsik igénybevételére utalva a német forgalomban s igy saját kocsi-telepeiket is kellőleg kihasználhatják.*) *) A kassa-oderbergi vasútra vonatkozó történeti adatok ez iigyröl részletesebb leírást tartalmaznak.
