Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - III. Arad-temesvári vasút

56 A rati-temesvári vasut-társulat. és kavics után mázsa és mérföldenként 0.9 kr. — Az árszabási díjak osztrák értékű ezüstben, illetőleg a kormány által időnként megálla­pított ezüst árkeletpótlékkal szedhetők be. A vasútvonal közigazgatási bejárása 1869. évi márczius hó 20-án tartatott meg, s az épitési engedély a közmunka- és közlekedési m. k. minister által kiadatott, az aradi vár lőtávolába eső vonalrész kivé­telével, melynek iránya erődítési szempontokból Arad és Uj-Arad kö­zött megváltoztattatván, e vonalrész julius hó 3-án közigazgatásilag újra bejáratott s habár ez újabb bejárás alapján az épitési engedély e részre nézve is megadatott, — október havában mégis újra félre­értések és súrlódások merültek fel a katonai hatósággal, minek követ­keztében a már előrehaladt építést teljesen be kellett állítani, s csak miután egy a helyszínére kirendelt vegyes polgári és katonai bizott­ság a félreértéseket kiegyenlítette volna, — lehetett újból az építés­hez fogni. — A kinyert épitési engedély alapján a pálya épitése 1869. évi april hóban megkezdetvén, az előbb emiitett nehézségek miatt a pálya csak 1871. évi april hó 6-án adatott át a közforga­lomnak. Az építés befejezésére engedélyokmányilag kitűzött zár­határidő e szerint tehát 11 hónappal meghaladtatott; — ezen mulasz­tástól azonban a kormány eltekintett, — az engedélyeseknek az álta­luk letett 300,000 frtnyi épitési biztosítékot, a műszaki felülvizsgálat, — s illetőleg az épitési hiányok megváltása iránt az engedélyesek és társulat között létrejött egyezmény alapján kiszolgáltatta, a tár­sulat és az engedélyesek között a felülvizsgálati hiányok megváltása iránt létrejött fennebbi egyezményt, mely szerint az engedélyesek 167,000 frtnyi töke lefizetése mellett, mely tőke a kormány rendelete folytán a koczkázatot elvállalt üzleti számla javára volt bevétele­zendő, — minden a pálya épitéséből folyó kötelezettségek alól vég­legesen fölmentettek, — helybenhagyta, — minek folytán a pálya épitési ügylete teljesen befejeztetett. — Megemlítendő, bogy a pálya építé­sére az engedélyesek részéről Bécsben egy épitési bizottság alakítta­tott báró Mayrau Cajetán, Duschka Vincze és Herz Gyula urakból, építészeti igazgató pedig Naszluhácz Lajos vult. Az épitési nehézségek legyőzésén kivttl nemsokára egyéb bajok­kal kellett a társulatnak küzdenie. E bajok kútforrása magában a vasut fekvésében rejlett, mely rövid vonalával két hatalmas vasutba ékelve, igen természetesen a versenyzés tárgya lön. Előre látható levén, hogy e rövid vasut üzletének önálló kezelése sem pénzügyi, sem műszaki tekintetben eredményes nem lehet, már az engedély-okmány arra köte­lezte az engedélyeseket, hogy a vasut Uzletkezelésének valamelyik csat­lakozó pályának leendő átadása iránt azonnal tárgyalásokba bocsát­kozzanak, fenntartatván a kormány részére a tárgyalásokbani közben­járás, valamint a létrejövendő egyesség jóváhagyása. Az osztrák államvasuttársulat korán felismerte a helyzetet, s megelőzve másféle ajánlatokat, az arad-temesvári vasut engedélyeseivel egyességre lépett, mely által azonban nem is annyira az üzlet, mint a pálya teljes meg­szerzését czélozta. Igen természetes, hogy a kormány ezen egyezményt helyben nem hagyhatta, az osztrák államvasút tehát az arad-temesvári

Next

/
Oldalképek
Tartalom