Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - XIV. M. kir. államvasutak

M. leír. államvasutak. 299 Skrad mellett 250 méter hosszaságban, Susicán 500 méter bosszúságban, végre Fiúméban 400 méter bosszaságban létesíttettek. A pálya átadatott a közforgalomnak 1873. évi október bó 23-án. c) Keleti vonalak. A fennállott m. keleti vasut-társulat története alapítási, épitési és pénzügyi tekintetben oly annyira tanulságos és érdekes s a magyar vasutügy történetében, de még a külföld előtt is oly szomorú nevezetességre vergődött, mikép e vasút történetének előadására lehetőleg tág tért kelle engedni. E vasút története az engedélyezés első stádiumától kezdve egész a m. k. államvasutak hálózatába történt beolvasztásáig a következő képet tárja elő. A ministerium 1867-ben azonnal kincveztetése után egyik első feladatának tekintette, mielébb teljesíteni azon átalános kívánságot, bogy Magyarország erdélyi részeivel vasút által kapcsolatba hozassék. A képviselőház 1867. évi julius 2-án hozott határozatával pedig a nagyvárad-brassói vasút, de különösen a nagyvárad-kolozsvári rész kiépítésének sürgőssége kimondatván, az egyidejűleg utasitott akkori ministerium az előmunkálatok megtétele után a nagyvárad-kolozsvári vasút kiépítésére versenyt hirdetett ki. Minthogy azonban időközben többen e vasútnak kamatbiztositás mellett engedélyezését kérték, az akkori ministerium elhatározta, bogy a versenyt az engedélyezésre is kiterjeszti. Elérkezvén a kiépítés iránti versenyre kiirt batáridő, (1868. augusztus 16-a) a ministerium az ajánlati tárgyalást megtartotta s eredményéhez képest a legkedvezőbbnek constatált ajánlattevővel Waring Brothers és Eckersley czéggel a kiépítés iránti szerződést 1868. augusztus 21-éu megkötötte. Az épités iránti ajánlattal egyidejűleg az engedélyezés iránt is érkezett be bárom ajánlat, és pedig gróf Bánffy Miklós és társai részéről, kik mértföldenként 53,000 frt, b. Szentkereszti és társai részéről, kik 55,600 frt és Waringéktöl, kik 39,800 frt évi állambiztositást kértek. Ez utóbbi ajánlat az előbbiekhez képest határozottan kedvezőnek nyilváníttatván, az akkori ministerium az engedélyokmánynak a Waringék ajánlata alapján leendő szerkesztését rendelte el annyival is inkább, mivel időközben nyert értesítések folytán a nevezett czéget a ministerium megbízhatónak tekintette. Később az akkori kormány czélszerűbbnek tartván az egész erdélyi vasnt-hálózatot együtt és egyszerre engedélyezni, felszólittatott a Waring czég, mint mely a nagyvárad-kolozsvári vonalra a legkedvezőbb ajánlatot tette, bogy az egész hálózatra nézve nyújtsa be ajánlatát. Nevezett czég e felhivásra megszerezte az erdélyi vasútnak azon terveit, melyeket Bischofsheim s társai Hercz Gyula főmérnök által a magyar országos gazdasági egyesület megbízásából készíttettek s