Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)
Magyar vasutak - VIII. Magyar északkeleti vasút
136 Magyar északkeleti vasuttúrsmlnt. Történeti adatok. a) Fővonalra vonatkozó adatok. Az állam-kormány már az ötvenes években belátta, hogy egy Máramaros megyébe, az országnak a természet oly sok kedvezményében részeztilt ama északkeleti részébe vezető vasút épitése mily nagy jelentőséggel birna. Az volt a feladat, hogy az itt felhalmozott bányakincsek és fanenümk, melyek mellett a máramarosi nép nyomorban és szegénységben élt, hozzáférhetőkké és értékesekké tétethessenek. Különösen belátta a kormány annak szükséges voltát, hogy a MáramarosSziget környékén müvelés alatt álló, kimeritlietleu kincstári sóaknák terméke, az addig divatban volt kezdetleges szállitási mód, a mindenféle viszontagságnak kitett tutajozás és tengelyen továbbítás helyett, végre valabára gyors, biztos és jutányos fuvar mellett legyen szétkiüdhető; s azonfelül a fában szegény alföld, a máramarosi hegyek erdészeti kincseiben részesittethessék. Ezen czél elérhetése tekintetéből, az államkormány kezdeményezése folytán, már ki volt dolgozva egy vasút terve Máramaros-Szigettől Naményig, mint a meddig a hajózás a Tiszán meglehetős szabályossággal volt gyakorolható: midőn a tiszavidéki vaspálya-társulat, egy Nyíregyházáról Naményba vezető szárnyvonal kiépítésére szóló engedélyért folyamodott; és a nyiregyház-namény-szigeti vasút kiépítésére szóló engedély 1859-ik év tavaszán oly feltétellel adatott meg, hogy az a forgalomnak legfeljebb 1862. évi október hóban átadassék. A tiszavidéki vaspálya-társulat azonban csakhamar azután azon • meggyőződésre jutott, miszerint nemcsak saját, hanem az ország érdeke is azt kívánja, hogy vasut-kálózatával ne Máramaros, hanem Erdély felé terjeszkedjék; annálfogva a már megadott engedély a kormány által saját kívánatára visszavonatott. Sz. kir. Debreczen és Szatmár városok közönsége oly nagy fontosságú dolognak tartotta, hogy Máramaros vidéke a tiszavidéki pályával vasúti összeköttetésbe hozassék, hogy a tiszavidéki vaspályatársulat által elejtett tervet gróf Forgách Antallal és Kovách Lajossal egyetértve, megváltoztatott alakban már 1864. évben ismét felélesztette ; s egy Debreczenből Szatmáron át Szigetre vezető vasút előmunkálataira szóló engedélyért folyamodott, mely kérelme készséggel teljesíttetett is. A gróf Forgách Antal és társaiból alakult érdektársulat ezen előleges engedély alapján még az ország politikai átalakulását megelőzött időszakban benyújtotta a bécsi cs. k. kereskedelmi minisztériumhoz a vasut-engedélyezési törvényben kiszabott előmunkálatokat, és a kiépítésre szóló végleges engedélyért folyamodott. Az 1867. év kezdetén alakult önálló magyar kormány, — melyre ezen ügy elintézése átszállott, — azon nézetből indulva ki, hogy hosszabb vonalakból álló vasúti vállalatok az ország közgazdászati érdekeinek jobban megfelelnek: emiitett érdektársulatot felszólította,
