Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

XIII. Az 1951 utáni események 57

elégíthető. Az új típusú futóművekből az 1960—1965. években gyártott futóművek átlagának többszöröse volt a várható igény. A motorgyártás terén a figyelem ebben az időszakban a közúti dízelmotorokra összpontosult. Az 1950-es évek elejétől a Steyr-licenc alapján a Csepel Autógyárban maximálisan 140 LE teljesítményű járműmotorokat gyártottak. A közúti közlekedés általános műszaki fejlődése azonban az egyre nagyobb teherbírású tehergépkocsik és az egyre nagyobb befogadóképességű autóbuszok irányába tolódott. Ezért szükségessé vált egy 200 LE körüli teljesítményű, korszerű, sorozatgyártásra alkalmas motortípus kifejlesztése és gyártása. A korszerű paraméterekkel rendelkező, minőségben világszínvonalat képviselő, megfelelő üzembiztonságú és élettartalmú, nagysorozatú gyártásra alkalmas motortípus időben való hazai kifejlesztése nem volt biztosított; ezért a Kormány Gazdasági Bizottsága a közúti járműgyártás fejlesztéséről hozott határozatában a licencvásárlás mellett döntött. A közúti dízelmotorgyártás bázisa az MVG lett. A közúti járműmotor-licenc megvásárlását alapos piackutatás előzte meg, melynek folyamán tizenhat európai motorgyártó céggel folytattak tárgyalásokat a licenc átadásáról, gyárberendezés tervezéséről, illetve a szállításokban való közreműködéséről. Végül a Renault—Seri— MAN—Ferrostahl cégekből alakult konzorciummal jött létre megállapodás, közúti járműmotor-licenc vásárlására. A licenc-szerződést 1967. január 6-án írták alá. A konzorcium tagjai közül a francia Renault cég nagy tapasztalatokkal rendelkezik gyárberendezések tervezésében és telepíté48. ábra. Fekvő elrendezésű Rába—MAN dízelmotor 60