Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)

III. Forgalom és üzemi élet 1923-ig - Forgalmi és üzleti eredmények

Az utasítás első, négy pontból álló fejezete az összekapcsolás mikéntjéről rendelkezett. A kocsikat a rajtuk levő ütközőszerkezettel szilárdan kellett összekapcsolni. Az első kocsi hátsó és a második kocsi első forgóvázán az automata biztosítóberendezést működtető „nyomóvasakat" fel kellett hajtani, nehogy a fényjelző hamis jelet adjon. A kocsik csengőszerkezetét is össze kellett kapcsolni a homlokfalakon levő fűzőkontaktusok segítségével. Az utasítás második része 14 pontban szabályozta az összekapcsolt kocsik vezetésének módját. A két kalauzon kívül szükség volt két kocsivezetőre, akik a kocsik első vezetőfülkéiben foglaltak helyet és egy vonatvezető ellenőrre, aki a kocsi hátsó vezetőfülkéjéből ellenőrizte a kocsivezetők által adott jeleket. Az ellenőr volt felelős a vonatért. A kalauzoknak csak a kocsi indíthatóságát kellett jelezniük „Kész" felkiáltással, erre a vonatvezető jelzőkürttel adott jelt az indulásra. A két kocsivezetőnek egyszerre kellett bekapcsolni, majd ezután a vezetés feladatát az első kocsi vezetője látta el, aki 1 ill. 2 csengetéssel jelzett a másik kocsivezetőnek a fékezésre ill. a kikapcsolásra. Veszély esetén 3 csengetés jelentette, hogy a szerelvényt azonnal meg kell állítani. A végállomások előtti utolsó megálló után az indítást követően a második kocsit kikapcsolták, s ekkor azt az első kocsi vontatta. Veszély esetén a második kocsi vezetője és az ellenőr is adhatott jelzéseket.

70 A 10 db faburkolatú motorkocsit felszerelték az összekapcsolt közlekedéshez szükséges berendezéssel. A már említetteken kívül nem esett szó a rendelkezésünkre álló forrásokban az összekapcsolt kocsik közlekedtetéséről, a kísérletet hamarosan beszüntethették és a motorkocsik továbbra is szólóban közlekedtek. A kísérlet valószínűleg nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nagyon meg is drágította volna az üzemet, hiszen jóval nagyobb személyzetet kívánt. A forgalmi igények — különösen az üzem első éveiben — indokolták volna a nagyobb férőhelykapacitást. Feltehetőleg műszaki akadályai is voltak annak, hogy bevezessék, problémák adódhattak az automatikus biztosítóberendezés működésével csakúgy mint a motorkocsik motor teljesítményeivel. FORGALMI ÉS ÜZLETI EREDMÉNYEK A budapesti földalatti villamos vasút a megnyitást követő években forgalmi és üzleti szempontból jól prosperált. Az 1900-as évek elején volt ugyan némi visszaesés, ettől eltekintve egészen az első világháborút követő időkig emelkedett a forgalma és bevétele. A vasút a nyári menetrend érvénye alatt (máj. 1.—okt. 31.) reggel 6—8 óráig 7 percenként (1912-től 6 percenként), 8 órától este 9 óráig 5 percenként (1912-től reggel 8—9 óráig 3, ettől este 9-ig 4 percenként) közlekedett. Este 9 órától záróráig (11 óra 15 percig, az 1910-es évektől 11 óra 45 percig) ismét 6—7 percenként közlekedett. Este 9 óra után a vasút kocsijai az állatkerti harmadik peron megépítésétől csak az állatkerti állomásig jártak. Ha igény mutatkozott a vasúttársaság hajlandó volt az üzem idejét meghosszabbítani, mint pl. 1912 nyarán, amikor az Állatkert „nagymérvű látogatottságára való tekintettel" éjfélig közlekedtek 5 percenként a földalatti vasút kocsijai. A téli menetrend szerint hétköznap este fél 11 óráig, ünnepnap 11 óráig volt üzemben a vasút. Télen már este 8 órától az Állatkertnél volt a végállomás. A korcsolya idényben délután 3 és 6 óra között a kocsikat 3 percenként indították.

71 A vasúton az első években csak egy menetre érvényes 20 filléres vonaljegyeket adtak ki. Külön gyermekjegy nem volt, felnőtt kíséretében egy, 1 m-nél alacsonyabb gyermek ingyen, két ilyen gyermek egy vonaljeggyel utazhatott. 1899 okt. 1-től bevezették a szakaszrendszert, a vonalat két szakaszra osztották, a határ 70. Utasítás összekapcsolt földalatti kocsik vezetéséhez 3 p. 71. Adatok a földalatti vasút 1899—1912. évi nyári menetrendjei, az 1910/11 és az 1911/12 évi téli menetrend alapján, 1. FLT IV 1407/b II 348/94 sz., 346/909/V sz., V. 104/910 sz.