Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)
II. A földalatti vasút terve és építése - Engedélyezés
A belügyminiszter 39606/III sz. leiratában szintén megadta az elvi engedélyt, az esetleges vitás kérdésekben fenntartotta a döntés jogát. A földalatti vasút közigazgatási bejárását 1894 máj. 15-én tartották meg. Ezután a kereskedelemügyi miniszter utasította az állandó vasút-engedélyezési bizottságot az engedély feltételeinek kidolgozására. A vasút részére kért állami adókedvezmények ügyében a kereskedelemügyi-, a belügyés pénzügyminiszter 23 képviselői által tartott bizalmas értekezleten (1894 máj. 17.) a pénzügyminiszter képviselője kifejtette, hogy a csak helyi érdekeket kiszolgáló vasútnak állami kedvezmények egyáltalában nem adhatók. A vasút engedélyezési feltételeinek megállapítására 1894 máj. 30-án tartott értekezleten a vállalkozók ragaszkodtak a kért adókedvezményekhez, annál is inkább, mert időközben a vállalkozás jövedelmezősége szempontjából fontos előfeltételük, hogy az Andrássy úton 15 évig újabb társaskocsi közlekedés ne engedélyeztessék, a főváros által egy külföldi cégnek omnibusz hálózat létesítésére (az Andrássy utat is beleértve) már kiadott engedélyével értelmét vesztette. Az adókedvezmények kérdésében többszöri levélváltásra került sor a kereskedelemügyi- és a pénzügyminisztérium között. A pénzügyminiszter 1894 júl. 9-i (46848 sz.) levelében szerényebb kedvezmények megadására már hajlandónak mutatkozott; a hazai ipari vállalatokat megillető kedvezményeknek a földalatti vasútra való kiterjesztését — 15 évi időtartamra —javasolta. A BVVV és a BKVT elfogadták a kért kedvezmény helyett a kilátásba helyezettet, de továbbra is ragaszkodtak a menetjegyek után fizetendő bélyegilleték általányozásához. Egyben kérték a tárgyalások elhúzódása miatt a közigazgatási jegyzőkönyvben 1896 ápr. l-re kitűzött megnyitási határidőt ápr. 25-re halasztani. Ezt a kívánságukat nem vették figyelembe, az engedélyokiratban is az eredeti határidőt írták elő. A pénzügyminiszter, mérlegelve a bélyegilleték kérdésében a kereskedelemügyi miniszter indokát, nevezetesen, hogy ennek meg nem adása esetében a vállalkozók elállnak a vasút építésétől, a kormánynak beterjesztendő törvényjavaslatba bevett egy pontot, amely a bélyegilletéket az első 5 évre átalányozza, de ez az összeg legalább 50 000 frt. 24 A pénzügyminiszter által benyújtott törvényjavaslatot az országgyűlés 1895 máj. 3-i ülésén hosszú és éles hangú vita után végül megszavazták. 25 A törvényt 1895 máj. 31-én szentesítette az uralkodó. Az 1895. XII. tc. az előbbi, a pénzügyminiszter által javasolt kedvezményeket adta meg az építtetőknek. Budapest székesfőváros közönsége, a BVVV és BKVT 1894 júl 6-án kötötte meg a területhasználati szerződést, amelynek alapját a törvényhatósági bizottság elvi engedélyének kikötései képezték. A szerződés főbb pontjai értelmében a létesítendő vasút csak nyilvános személyforgalomra rendezhető be; a vasút építéséhez és üzleti berendezéseihez szükséges tőke 3 600 000 frt.; vállalkozók külön részvénytársaságot alapíthatnak. A területhasználati engedély a forgalomba helyezés napjától számított 90 év múlva jár le, ha időközben a vasutat be nem váltanák, úgy az teljes felszerelésével együtt a főváros tulajdonába megy át. A vasút 1940-től váltható be. Az üzem a jóváhagyott tervek alapján, a közigazgatási jegyzőkönyv és a kiadandó engedélyokirat előírásainak megfelelően rendezendő be. Részletesen körülírták a kivitelt és az építésnél figyelembe veendő szempontokat. Vállalkozók kötelesek voltak a rendőri és közbiztonsági szabályokhoz, a villamos erőre berendezett közúti vasutakra mindenkor hatályban levő szabályrendeletekhez, fővárosi utasításokhoz alkalmazkodni. A maximális viteldíjat 15 évi időtartamra 10 kr-ban állapították meg. Az elfoglalt közterületek tulajdonjogának elismerése fejében évi 500 koronát tartoztak fizetni a fővárosnak. A 21. üzemévtől a vasút bruttó jövedelméből a fővárost részesedés illeti (tízévenként emelkedőén 1—5%-os). Az engedélyidő első 25 évében a város belsejéből a Város23. Tárgyalt időszakban a miniszterelnök vezette a pénzügyminisztériumot 24. Vö. OLT. Ker. Min. K. 229. 658. es. 1894—8 Alapszám 1758, 6422. sz. és 44222 sz. ügyirat; Alapszám 7573, 37301, 52838, 58632; 43963. sz. ügyirat; 1895—9 Alapszám 4447. 17434 és 84953 sz. ügyirat; PÜM ein. K 255. 1895—9 tétel, 401. cs. 17434 sz. ügyirat, 871 sz. felterjesztés 25. 1892—97. Országgyűlés Képviselőházi Irományok 26. k. 30—31. p., 79. p.; 1892—97. Országgyűlés Képviselőházi Napló 25. k. 190—201. p.
