Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)

III. Forgalom és üzemi élet 1923-ig - Műszaki átalakítások és fejlesztési tervek

lekedtetését is újból felvetették, azzal, hogy e kocsikba új elektromos felszerelést kell alkalmazni, a húsz éves berendezés már úgysem megfelelő. A tervbe vett intézkedésekkel véleményük szerint 50/o-kal növelhetnék a vasút teljesítményét, a várható költségeket 500 000 K-ra becsülték. Az új kocsik beszerzését a kereskedelemügyi miniszter is szorgalmazta, 1916 szeptemberében felhívta az igazgatóságot a járműpark bővítésére. A háborús gondok miatt engedélyezte, hogy a végrehajtást csak akkor kell eszközölni, ha a viszonyok lehetővé teszik. A járműpark felújítására a részvénytársaság 1917-ben 500 000 K-t tartalékolt.

82 A FJFVV igazgatósága „eszményi pályázatra" hívta fel a kocsigyárakat. A földalatti vasút új járműveinek tervezésére a Schlick—

Nicholson gép-, waggon- és hajógyár r. t., valamint a Ganz és Társa—Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár RT vállalkozott. Az új járművekkel kapcsolatos levelezés csak töredékben maradt ránk, de a járművek tervrajzai és műszaki leírása a Közlekedési Múzeum gyűjteményében megtalálható. A beszerzendő járművekre vonatkozó koncepció időközben módosult. A megmaradt levelekből és rajzokból kitűnően az új elgondolás az volt, hogy egy földalatti szerelvény mindkét végén 1—1 villamosmozdonyból és a közéjük kapcsolt személykocsikból álljon A Schlick-gyár először két motor- és egy középre csatolt pótkocsiból álló szerelvényt tervezett, ezáltal feleslegessé vált volna külön mozdonyok beszerzése. A kocsikkal kapcsolatban a tervezők megállapították, hogy az alacsony űrszelvény miatt a járművek nem tervezhetők elég gazdaságosan, nagy a férőhelyre eső jármű-önsúly egysége. A tervezett kéttengelyű motorkocsikat a földalatti vasút meglevő kocsijainál kevésbé görbített hossztartókkal, kétszárnyú tolóajtókkal kívánták megépíteni. Az 1,58 m széles ajtónyílást középen fogódzkodó oszloppal osztották. A kocsiszekrény hossza 9,3 m, szélessége 2,36 m, magassága a sínkorona felső élétől 2,65 m, a kocsi súlya villamos berendezés nélkül 8700 kg lett volna. Az ugyancsak kéttengelyű pótkocsit már egyenes hossztartóval képezték ki. A motor- és pótkocsiban egyaránt több megoldást javasoltak az ülések elrendezésére, (a pótkocsiknál az ajtó elhelyezésre is több változatot javasoltak); ami a férőhely változását is maga után vonta volna. A kocsikat 20—33 ülőhelyre és 16—30 állóhelyre lehetett volna berendezni. A Schlick-gyár 1917 aug. 14-i leveléből kitűnik, hogy a FJFVV Rt. ragaszkodott álláspontjához, amiért is a gyár új terveket készített mozdonyüzemű szerelvényre. Egy szerelvény az előbbi terv szerinti két, három esetleg négy pótkocsival és mindkét végén egy—egy, kétmotoros „félmozdorrnyal" — (a 18. sz. ábrán látható, hogy a vontatómozdony tervezett kialakítása indokolta tervező elnevezését) — közlekedett volna. A sem személy, sem teherszállításra nem használható zárt vezetőállásos mozdonyokat hord vázszerkezetből, 2 fix kerékpárral, 1,8 m-es tengelytávval tervezték kialakítani. A kerékpárok 1—1 motorral közvetlenül lettek volna meghajtva. A mozdonyok teljes szerkezetét, burkolatát vasból kívánták elkészíteni. A mozdony alacsony elülső részénél az ütköző magasság megegyezett a meglevő földalatti motorkocsikéval, hogy azokkal is kapcsolni lehessen. Az alacsony elő részen helyezték el a rudas áramszedőt. A pótkocsikat önműködő kapcsoló készülékkel akarták a mozdonyhoz csatolni. A pótkocsik között az ablakmagasságig zárt, onnan nyitott folyosót terveztek, hogy menetközben az utasok és a kalauz a kocsik között átjárhassanak. A pótkocsik főbb alkatrészeit a BVVV kocsikéval egyező szabvány szerint alakították ki. Három pótkocsival a szerelvény hossza 35 m lett volna. A Ganz-gyár által kidolgozott ugyancsak villamosmozdonyú szerelvény a mai csuklós járművek őse. Az 1917 ápr. 26-i dátummal ellátott rajz szerint a két négytengelyű forgóvázas személykocsiból és két, kéttengelyű elektromos mozdonyból álló szerelvény kocsijai és mozdonyai ugyanis zárt, harmonikás átjáróhidakkal lettek volna összekötve, közlekedési szélességük 86 cm-re volt megállapítva. Az átjáróhidak alatt a kocsikat önműködő kapcsolószerrel tervezték egymáshoz rögzíteni. A szerelvény hosszát (29,5 m) úgy képezték ki, hogy 82. FJFVV Rt. igazgatóságának 1916 ápr. 28-i és 1917 ápr. 28-i ülésének jegyzőkönyvei; FLT XI. 1516 C. 2. doboz; FJFVV Rt. üzleti jelentései 1915, 1916, 1917 évről